Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 27 (227. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A földtulajdon és a földhasználat kérdései" címmel politikai vita - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
940 Korábban nem volt parlagfűkérdés, mert volt egy - lehet, hogy nem jó volt, bizto s, hogy nem jó volt - nagyüzemi gazdálkodás, amelyben a növényvédelemnek, a növénytermesztésnek, a talajerőutánpótlásnak megvolt a maga rendje, módja és megvolt hozzá a támogatás. Amióta azt sem tudjuk jórészt, hogy kik igazán a tulajdonosok... Menjünk má r ki a határba, és nézzük már meg! A földhivatalokat annak idején fölkértük arra, hogy próbálják már meg a földvédelmi bírságot is alkalmazni azokkal szemben, akik az alapvető karbantartási kötelezettségeiknek sem tesznek eleget. Én mint államtitkár, abból a székből javasoltam 1995ben ebben a parlamentben, hogy bizony, hozzunk egy olyan szabályozást, hogy aki jogerősen földvédelmi bírsággal van sújtva, mert azokat a kötelezettségeket nem teljesíti, ami a föld irányában neki is meglenne, attól bizony árveré s útján lehessen állami tulajdonba venni ezt a földet. Ezt úgy leszavazták két pillanat alatt, hogy ez már államosítás, kommunista... - lehet, hogy az, lehet, hogy az. Most meg nézzük meg, hogy termőföldjeink hány százaléka az, amely sem használva, sem has znosítva nincsen! (10.50) Nyilván arra várnak, hogy majd egyes találgatások alapján jó jövedelemmel értékesíthessék. Aztán a tőke szabad áramlásáról szóló fejezet kapcsán a kormány megállapodik az Európai Unióval, hogy barátaim, háromévi helyben lakás után lehet majd földet vásárolni. Lehet vitatkozni azon, hogy jó vagy nem jó, én nem is nagyon ágálnék ellene. De addig, amíg erről beszélünk, ilyen szerződéseket megkötünk, miért nem hozzuk már helyzetbe a magyar parasztot? Hogy legalább a földszerzés, a föld birtoklás terén legyen versenyképes, mert arra még, hogy termelésben is versenyképes legyen - a minőség és a költségek vonatkozásában , azért jó időt várni kell. Nos, ebben a parlamentben ezek a viták tíz, tizenkét éve különböző vehemenciával előjönnek. S oha arra még példa nem volt - 1996ot leszámítva , hogy egy nemzeti agrárkerekasztal keretében leüljünk. Az a nemzeti kerekasztal egy pont kivételével '96ban mindenben megállapodott. Az egy pont, ami eltérés volt közöttünk, a jogi személyek földtulajdons zerzése. Ebben tényleg nem értettünk egyet, azon túl mindenben. Annak hatására létrejött az 1997. évi CXIV. törvény, amely az agrárgazdaság fejlesztéséről szól. Abban vannak azért fórumrendszerek. Miért nem próbálunk már meg azokkal élni, kedves miniszter úr, és miért nem próbáljuk már ezeket a problémákat politikai indulattól mentesen, szakmai alapon úgy megoldani, hogy az azért valamiféle hasznot is hozzon azok számára, akik kénytelenek elviselni a négyévente történő politikai sínváltások közötti lavírozá sból eredő hátrányokat? A miniszter úr egyszer azt mondta - nem is olyan régen, az Aktuális egyik műsorában , hogy nincs olyan parlamenti frakció ebben az Országgyűlésben, amelynek képviselői ne jártak volna az ön előszobájában, vagy ne beszélgetett volna velük. Kérem, nevezze meg, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából kivel, mikor és miről tárgyalt agrárügyekben, mert én önnél, sőt az ön elődjénél sem jártam egyetlenegyszer sem az elmúlt három és fél évben, nem azért, mert nem mentem volna, ha hívnak, egyszerűen nem tartottak rá igényt. Ha a miniszter úr nem tud megnevezni egyetlenegy képviselőt sem az SZDSZből, aki önnél előszobázott vagy akivel ön tárgyalt, akkor azt leszek kénytelen mondani, hogy ön nem mondott igazat abban a televíziós adás ban. Ha meg beszélt velük, akkor megkövetem önt természetesen, csak szíveskedjen majd erről nyilatkozni. Nos, ezekre a párbeszédekre lenne szükség, mert ezt Nagy Ferenctől kezdve Torgyán Józsefig minden miniszter magára nézve alapvető kötelezettségnek tart otta, hogy az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagjaival - frakcióra való tekintet nélkül - bizonyos rendszerességgel találkozzon, hogy elbeszélgessen olyan dolgokról, amelynek indulatai, amelynek politikai döntései, amelynek szabályozási rendszere nem vitákat és újabb gyűlöletkeltést eredményeznek az ágazatban és közöttünk, politikusok között is, hanem együttgondolkodást feltételeznek. Nos, én ezt várnám, bár erre most már késő, és kevés az idő a választásokig, de azt gondolom, hogy 2002ben lesz m ajd egy olyan agrárirányítás, amely fogékony a párbeszédre, és valóban a vidéken és az ágazatban dolgozók érdekeit szolgálja.
