Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
859 Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság nagyon egyértelműen leszögezte: ez mindenkinek a magánügye, hogy vállaljae nyilvánosan, vagy nem vállalja nyilvánosan. Az, hogy a Fidesznek az a véleménye, hogy az a helyes, ha valaki ezt nyilvánosan megvallja, és az a helytelen, ha ezt nem vallja meg nyilvánosan, és ezzel a törvénnyel önök honorálni akarják azt az egyházat, amelyiknek a hívei ezt nyilvánosan megtették, és szankcionálni akarják azt az egyházat, amelyik ezt nem tette meg, ez egy nyilván valóan alkotmánysértő magatartás, ez teljesen bizonyos. No de folytassuk a kérdést magával a törvényjavaslattal, a koncepcióval! Mit is jelentett ez az egyszázalékos koncepció? Mert térjünk vissza az egyszázalékos rendszer lényegéhez! Amikor ezt az egyszáz alékos rendszert mi kezdeményeztük, és az Országgyűlés elfogadta első menetben, akkor itt még egy darab egy százalék volt - '96 végén fogadtuk el a törvényt, '97ben lépett hatályba , ahol a kedvezményezettek között ott voltak a civil szervezetek is, meg ott voltak az egyházak is. Ezt a kis egyházak helyeselték, a nagy egyházak nem helyeselték, és önök, tisztelt jelenleg kormánypárti, akkor ellenzéki képviselőtársaim, élesen ellenezték, és önök ezért az egyszázalékos törvényt nem is fogadták el. Aztán a kö vetkező évben született egy kompromisszum az úgynevezett vatikáni megállapodás keretében, amikor az akkori kormány, a szocialistaszabad demokrata kormány és a katolikus egyház között született egy kompromisszum - a mögöttem ülő Tóth András képviselőtársun k, akkor politikai államtitkár volt ennek az egyik atyja , amelyik azt mondta, hogy válasszuk ketté: legyen külön egy százalék az egyházaknak, külön a civil szervezeteknek. Miért akarták ezt az egyházak? Hogy ne kelljen versenyezniük civil szervezetekkel, mert tartottak ettől a versenytől. Megszületett ez a második változat, azzal, hogy egyrészt az egyházaknak nem kellett versenyezni a civil szervezetekkel, másrészt garantálva volt nekik - legalábbis egy időre, meg volt jelölve a megállapodásban, hogy hány év múlva kell ezt fölülvizsgálni , hogy amennyiben a lakosságból csak kevesen rendelkeznek az egyházak javára, az állam garantálja, hogy mintha a lakosság fele rendelkezett volna az egyházak javára, olyan mértékben az állami költségvetésben kiegészíti, a ttól függetlenül, hogy akarjae ezt a lakosság. Ez nagyon kemény kompromisszum volt, egy nagyon kemény engedmény a törvényalkotók részéről. Mert a törvényalkotóknak az volt a véleményük, hogy az után, hogy a szocializmus ötven évében, miután az egyházaktól elvették a vagyonukat és az állam tartotta el az egyházakat, teremtsünk olyan helyzetet, amikor a hívők, a lakosság tartja el az egyházakat. Ez volt a törvény célja. Az egyszázalékos rendszernek ez volt a funkciója: döntsön a polgár, az adófizető arról, h ogy akarjae, hogy az ő adójából, amit befizetett az államnak, egyházakat támogassanak. Ha nem akarja, ne támogassák. A rendszert bevezették, és kiderült, hogy - mint ahogy erre Kósáné képviselő asszony már utalt - csak körülbelül minden hatodik magyar adó fizető rendelkezett egyház javára, miközben minden harmadik adófizető rendelkezett a civil szervezetek javára, és ez most már negyedik éve változatlanul így van. Ez azt mutatja, hogy a magyar adófizetők öthatoda nem tartja olyan fontosnak az egyházak finan szírozását, hogy kitöltse érte ezt a kis papírost. Egyhatoda tartja ilyen fontosnak. Érdekes módon, tisztelt képviselőtársaim, ez a szám lényegében megegyezik a közvéleménykutatások ama adatával, hogy mennyien vannak a magyar polgárok között, akik az egyh áz tanítása szerint vallásosak, illetve akik legalább hetente templomba járnak. A közvéleménykutatások ezt az adatok évtizedek óta 1617 százalékra teszik. Tehát a magyar lakosságnak ez az egyhatodnyi kisebbsége az, aki oly mértékben aktívan vallásos, hog y fontos neki az egyház. A többieket születésükkor megkeresztelik, és aztán esküvő, temetés - és egyébként nem. (15.20) Ez a helyzet. Az a módosítás, amit önök bevezetnek, lényegében vissza akar jutni ahhoz az állapothoz, hogy az állampolgárok akaratától f üggetlenül finanszírozzák a költségvetésből az egyházakat. Az állampolgároknak nem kell, önöknek kell, ezért minden magyar állampolgár adójából, azokéból is, akik nem akarnak egyházat finanszírozni az adójukból, azoknak az adójából is
