Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Az Országgyűlés 2001. évi őszi rendes ülésszakának munkarendjéről történt név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
80 Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Nyolc képviselő vár még tízperces felszólalásra, bízom benne, hogy ez az utolsó kétperces most ebben a szakaszban, Bauer Tamás képviselő úr, SZDSZ; és szeretném valóban, ha lehetőséget biztosítanánk azoknak, akik írásban előre jelentkeztek. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Jó, akkor ez az utolsó. Elolvastam, és az elég hosszadalmas preambulum második mondata: a magyar nyelv védelme a nemzet jövőjének is záloga. És végighallgattam az államtitkár úr expozéját, meghallgattam Tímár képviselő úr, meghallgattam Ughy képvis elő úr mint kormánypárti képviselők felszólalását. (Dr. Hende Csaba: Összevissza beszélsz!) Végig a nyelv védelméről van szó, én a magam felszólalásában azt próbáltam bizonyítani, hogy a nyelv védelmére szükség van, azzal egyetértek, csak ez nem arról szól , a címe nem arról szól, az indokolása arról szól, kedves államtitkár úr. És arra is példákat hoztam fel, hogy ahol védeni kellene a nyelvet (Dr. Hende Csaba: Ez hihetetlen!) , ott a kormány nem védi, hanem idegen szavakat használ ott, ahol magyarul kellene beszélni, erre hoztam példákat az önök törvényalkotási gyakorlatából (Dr. Hende Csaba: Esküszöm, hogy nem szólok többet!) , úgyhogy én csak a dolognak a - nem a farizeus szót használom, mert az idegen szó, hanem - képmutató jellegére, az indokolás képmutat ó jellegére voltam bátor ebben az utolsó kétpercesemben utalni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Végre megadhatjuk a szót Csapody Miklós képviselő úrnak, MDF. Tessék! DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! Kedves Képviselőtársaim! Sajnos, megint minden idekerült, ami sokunknak a magyar nyelv vagy a magyar nyelv védelme, vagy a nyelvhasználat szóösszetétel kapcsán eszünkbe jut, és elfedi előlünk talán, de remélhetőleg mégsem egészen azt, amit valóban ponto san tartalmaz a törvényjavaslat, nevezetesen, hogy a magyar nyelv - reklám és a többi - használatáról szóló törvényről van szó. Én erről szeretnék beszélni. A magyar nyelv használatáról szóló törvényjavaslatot - és ezt külön is szeretném hangsúlyozni - min t a nyelvi környezetünk védelmére irányuló kezdeményezést, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja természetesen üdvözli. Hogyne üdvözölné, hogyne támogatná, hiszen azt a magáénak is tekinti. Erről a helyről pedig az egész ország, sőt a teljes, határok on innen és túli nyilvánosság előtt is szeretném megköszönni a javaslat alapelveinek megfogalmazását a magyar nyelvtudomány képviselőinek és a nyelvvédőknek is. "Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható." Kosztolányi Dezső vallomása azonban nemcsak a költő érzelmes tanúságtétele. Megállapítása a rejtett lélektani törvényszerűségek felismeréséből fakad, a szociológia és a mindennapi élet tapasztalati tényein alapszik, hisze n nemcsak nekünk, magyaroknak, de minden egyes embernek élete legnagyobb eseménye, az eszmélethez és a tudatos léthez vezető első útja az anyanyelv maga; akkor is, ha nem mindenki érzi ezt meg, avagy nem képes így meg is fogalmazni, hiszen úgymond szakszer űen a lélegzetvételt is csak a fizika és az orvosi tudományok tudják leírni. Az pedig már különleges magyar tradíció, hogy nemzeti nyelvünk, amint a törvényjavaslat bevezetője mondja, idézem: "a magyar nemzet egyik legfontosabb alkotása, élő közege, amely a magyar kultúra és tudomány legfőbb hordozója, és hogy ez a közös alkotás mit jelent nemzeti önazonosságunk megőrzésében". "A nemzet nyelvében él." - írta Déry Tibor. - Ha nem akarjuk, hogy kardjába dőljön, fegyelmezzük. Ne csak gazdaságunkat, de eszmélet ünket is. A nyelv az egyetlen szellemi tényező, amelynek anyagi és gyakorlati ereje és szerepe is van, ezért hatalmas, ezért esendő. A nyelv
