Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GIDAI ERZSÉBET, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
559 mivel olyan nagy számú embercsoportról van szó, 31 százaléknyit tesz ki - ennek a következményei társadalompolitikailag, sőt politikailag is igen kritikusak lesznek. Hadd emeljem még ki a nyugdíjasok közül azoknak a problémáit, akikről nagyon gyakran el szoktunk feledkezni, pedig úgy vélem, igen súlyos helyzetben vannak: ez az egyedülálló nyugdíjasok helyzete, mégpedig olyan egyedülálló nyugdíjasoké, akik nem özvegyültek meg, hanem valamilyen formában az éle tük során egyedül maradtak; ugyan lélekszámuk jóval 10 százalék alatt van, de az életük és a megélhetési forrásaik, finanszírozási bázisuk rendkívül rossz. Tehát az egyedülálló nyugdíjasok többszörösen hátrányos helyzetűek a nyugdíjasokon belül. Úgyszintén ide sorolom az özvegyek helyzetét is, hiszen itt is rendkívül differenciált az özvegyi nyugdíjak nagysága, és bizony az özvegyi juttatások olyan összeget tesznek ki ma is, bár bizonyos emelést végrehajtottak, amellyel az özvegyek megélhetését nem lehet bi ztosítani. Hadd tegyem még hozzá: külön gondot jelent - ezzel nemigen szoktak foglalkozni - az árvaellátás finanszírozása. Az az összeg, amit árvaellátásként kapnak a családok, az a 12 vagy 14 ezer forint/gyermek, a gyermek létminimumához szükséges költség ek töredékét sem finanszírozza. Nagyon sok család sajnos így él, ahol a megélhetési gondjaikhoz az árvaellátás igenigen kis mértékben járul hozzá. Tehát itt egy jelentősebb változtatást végre kellett volna hajtani. (22.30) Még egy adattal szeretnék itt él ni, hogy ha az átlag nominális nettó kereseteket nézem, és ennek arányában viszonyítom a nyugdíjakat, akkor itt is jelentős elmaradás van, hiszen 1990ben, ami egy bázis viszonyítási év az én számításaimnál, ez 66,1 százalék volt. Ennek a nagysága 2000re lecsökkent, és 59,2 százalék lett. Ez is azt mutatja, hogy ha az arányokat tekintjük, és így nézem a reálérték változását a nyugdíjak esetében, akkor jelentős mértékben nem javult a helyzetük. Én tudom, hogy nem lehet egyik évről a másikra változtatni, teh át nem erről van szó, hogy most hirtelen többszöröse legyen a nyugdíj nagysága a korábbi éveknek, de ha okosabb és megfontoltabb tervezés lett volna, akkor bizony ezeket a kérdéseket sokkal jobban, konfliktusmentesebben és megnyugtatóbban lehetett volna me goldani. A másik terület az egészségbiztosítási kassza vagy az egészségbiztosításnak a témája. Itt valóban a hiány sokkal nagyobb; ha a 81,3 milliárdot felosztom, akkor ebből 63 milliárd az egészségbiztosítást érte. A súlyosabb tervezési hibák és a mutatós zámoknak a hibái itt jelentkeznek. Szinte tudatos alátervezés történhetett, például a táppénz esetén lényegesen alacsonyabb volt a költségvetési tervmutató, mint ami a teljesítés lett; úgyszintén a balesetbiztosítás esetében is lényegesen alacsonyabb volt a tervmutató, mint a teljesítés, holott voltak erre vonatkozóan olyan prognózisok, amelyek azt mutatták, hogy mi várható majd az év végén, és mi lesz a tényleges mutató nagysága a teljesítésnél. De én az egyszeri bérjuttatást, ezt a bizonyos, már sokak ál tal vitatott 15 milliárd forintot szeretném kiemelni, mégpedig azért, mert kétségtelenül 15 milliárd forint sem jött rosszul az egészségügyben, de jómagam, aki elég sok éve foglalkozom az egészségügy helyzetével és az ott dolgozók jövedelemviszonyaival is, azért nagyon szégyenletesnek tartom, hogy ezt a 15 milliárd forintot úgy odadobták az egészségügynek, anélkül, hogy egyáltalán egyszer megnézték volna, vagy legalább önök elkezdték volna annak a vizsgálatát, hogy mibe is kerül az ottani munkaerő ára, hogy mennyi is az a bér, amelyet megérdemelt volna az egészségügyben dolgozó nővér vagy orvos, vagy a kiszolgáló személyzet. Sokszor hallani, hogy a bérekbe belekalkulálják a paraszolvenciát, más szóval a betegektől kapott - nevezzük úgy csúnya szóval - borrav alót; akkor, kérem, tettek volna egy olyan kalkulációt, hogy rendben van, mostani bér, paraszolvencia, és akkor abból kihozok egy átlagot, ami a bér nagyságát képezheti. Ez közgazdaságilag rendkívül rossz, de mégis valamiféle eligazítást jelenthetett volna , és akkor ennek megfelelően adták volna oda bérrendezésül azt a forrást, amely talán egy tisztességesebb elosztást is biztosíthatott volna. Mert még ma is, ha megnézzük a jövedelemelosztási
