Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Amerikai Egyesült Államokkal szemben elkövetett terrortámadást követő kül- és biztonságpolitikai lépéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP):
512 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Anatole France 1908ban írta a "Pingvinek szigete" című regényét, amelyet mai szóhasználattal fantasztikus regénynek ne vezhetnénk, bár ebben az időben ezt a kifejezést még nem ismerték. A regény voltaképpen fantasztikus regény, egy paródiája a civilizációnak, a civilizáció kialakulásának, azt is lehetne mondani, mivel Franciaországról szól, bár nincs nevesítve, hogy annak a paródiája, ahogy a történetírók megírták Franciaország és a civilizáció történetét kezdetétől a végéig, mert ebben a regényben a Pingvinek szigetén vége van a civilizációnak, s a civilizáció végén egy terrorista párocska összekapaszkodva röhögve nézi a v áros pusztulását, a városét, amit ők robbantottak fel, amely egyébként őket is maga alá temeti. Nekem ez a regény jutott az eszembe akkor, amikor szeptember 11én a pesti fehér ház folyosóján elterjedt annak a híre, hogy terrortámadás van Amerika ellen, és rögtön bekapcsoltuk a televíziót, és néztük a szörnyű filmeket. Valóban hirtelenjében az az érzése volt az embernek, mintha egy katasztrófafilmet nézne, ami egyébként számtalan van a televízióban, ömlik a televízióból, de aztán mégis látszott, hogy ez ann ál sokkal komolyabb, ez maga a valóság, és láttuk a repülők becsapódását a hatalmas toronyba, láttuk annak az összeomlását, a füst- és a portengert, és napokig láttuk ezt. Azt is hallottuk az elemzőktől, hogy azért omlott úgy össze ez az épület, mert a bel ső falai nem voltak olyan erősek, mint a külsők, mert a külső még arra is tervezve volt, hogy akár egy repülőbecsapódást is ki tudjon védeni, mert a tervezők nyilván látták már katasztrófafilmben, hogy ilyen elképzelhető. Csakhogy a valóság ennél sokkal sz örnyűbb, a repülő sokkal nagyobb volt, mintsem azt a tervezők elképzelték. És mi maradt ez után a szörnyű pusztítás után? 1,2 millió tonna törmelék, nagyrészt csak összehajlott betonelemek, fém és por, és ebben a hatalmas mennyiségű porban, portengerben tö bb mint 6 ezer embernek a hamvai maradtak ott. Ezt okozta ez az esztelen, öngyilkos merénylet, mint a "Pingvinek szigeté"ben - csakhogy ott vége volt a civilizációnak a regény végén. Most akkor fel kell tegyük a kérdést: megengedhetjüke azt, hogy ilyen t errortámadások, sorozatos terrortámadások véget vessenek a civilizációnak? Természetesen rögtön válaszolhatunk rá, hogy nem. De ha kimondjuk a nemet, akkor rögtön igent is kell mondani arra, hogy akkor a terror megfékezésére valamit tennünk kell. Ez ma már csak nemzetközi összefogással lehetséges. Ezt célozza ez az 5155. számú országgyűlési határozati javaslat, amelyet a külügyminiszter úr terjesztett be a parlament elé. (18.30) Ez tulajdonképpen már egy második változat, mert hatpárti egyezség útján a szöv egben változás történt az első előterjesztéshez képest, és ez az előterjesztés egy preambulumból és hét nagyon fontos pontból áll. A preambulumból, bár mindenki ismeri, mégis szükségesnek tartok egy sort felolvasni: "Nekünk mint szabadságszerető, a demokrá cia mellett elkötelezett nemzetnek, állást kell foglalnunk a történtekről, ezért az alábbiakat határozzuk." - ez lesz a határozat. Az 1. pont tulajdonképpen olyan intézkedéseket taglal, amelyek már megtörténtek, és amelyeket minden jóérzésű - ahogy mondani szokták , művelt nemzet már megtett, vagy amit akár magánemberek megteszünk a saját hozzátartozóinkkal vagy a ismerősök között bekövetkezett sajnálatos halálesetekkel kapcsolatban, tehát kondoleálunk - ezek a már megtörtént intézkedések. A továbbiak pedi g pontosan azt célozzák, amire az igenünknek kell szólnia, a nemzetközi összefogásra, egészen addig menően, ami az együttműködést a nem katonai képességeket igénylő területen is előírja. Ez a lényege a határozat rendelkező részének. Az indokolásból egyetle n sort szeretnék felolvasni, amely kimondja, hogy "az esztelen terrort semmilyen politikai, vallási vagy egyéb meggyőződés nem igazolhatja". Ezek a konkrétumok, ám általánosságban is szeretnék szólni egy momentumról, mivel itt szó volt már katasztrófafilmr ől, és általánosságban szeretnék utalni arra, hogy azért a terror nem magától születik. A terror kialakulásában többek között része van annak is, hogy hosszú generációk óta a filmekben és különösen a televízióban az értékrendet lerontják ezek a bizonyos ka tasztrófafilmek és
