Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
400 Köszönöm s zépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Erkel Tibor képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Hortobágyi Krisztina, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. ERKEL TIBOR (MIÉP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A szociális igazgatás országos szinten a lakosság, a települések szintjén a lakos ok szociális ügyeinek az intézésével és ellátásával foglalkozik. Az 1993. évi, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény jelentős mértékben, 58 törvényhelyen változik meg ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén. Az 1. § a szo ciális ellátásokra jogosultak körét terjeszti ki, első lépésben 2002. január 1jétől az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándoroltakra, a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre, továbbá magyar hatóság által menekü ltként elismert személyekre; második lépésben, az uniós csatlakozást követően pedig az európai gazdasági térség valamennyi, nálunk életvitelszerűen itt tartózkodó állampolgárára. Az európai gazdasági térség országai mindössze három tagállammal nagyobbak, m int a jelenlegi Európai Unió, ezek az országok kizárólagos halászatra feljogosító felségvizeik vagy Svájchoz való hagyományos kapcsolataik miatt nem csatlakoztak az Unióhoz. Ez a három ország: Izland, Norvégia és Liechtenstein. Nem valószínű, hogy ebből az összesen 18 országból jelentősebb számban szociális ellátásokat igényelnek majd a jövőben Magyarországtól. Azaz, a törvényjavaslatnak az uniós csatlakozás után hatályba lépő paragrafusai gesztus értékűek. A kérdés az, hogy kik felé irányul ez a gesztus, k ifelé vagy befelé. (11.20) Határozottan állítjuk, hogy a magyar állampolgárok felé, akik ezek után azt hihetik, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése terén a Magyar Országgyűlésnek is osztottak lapot. Meggyőződésünk okainak részletes kifejtésére a T/4644. sz ámú törvény általános vitája során visszatérek. Egyetértünk azzal, hogy a törvényjavaslat egyértelműen meghatározza a közcélú munka keretében történő szociális segélyezettekre vonatkozó foglalkoztatás szabályait. Magyarországon még az első szabadon választ ott kormány idején erőfeszítéseket tett a szociálpolitika annak érdekében, hogy ne rendezkedjenek be szélesebb rétegek arra, hogy számukra a szociális ellátások automatikusan járnak, és még dolgozni sem kell nekik mindezért. Akkor a szociálliberális ellenz ék csak egyetlen feltételhez, az úgynevezett rászorultsághoz kötötte a segélyezési politikát, és sommásan kényszermunkának minősítette azt a lehetőséget, hogy egyes önkormányzatok a szociális segélyekért cserébe közmunkák vállalását kérhették. A főváros és több nagyváros például hangsúlyosan elvetette ezt a törvény nyújtotta lehetőséget, és sem a közterületek tisztasága, sem a parkok locsolása, sem a hóeltakarítás érdekében nem szervezett közmunkákat. Az Európai Unió országai 1993tól ré szben, 1996 után határozottan törekedtek arra, hogy aktív foglalkoztatáspolitikai és szociálpolitikai intézkedésekkel az embereket visszatereljék a munkába. Ezt a törekvést az a cél motiválta, hogy ne váljanak érdekeltté szélesebb rétegek a szociális segél yekből történő ellátások feltételeinek tartósításában, mert ez a társadalmi kirekesztődés legbiztosabb útja. Ezek az országok már régen leszámoltak a nálunk még divatos rászorultsági elv dogmájával, és általános az egyetértés abban, hogy a munkavégzés a tá rsadalmi beilleszkedés legfőbb feltétele. Amennyiben a szokásos munkaerőpiacon fiatalok, nők vagy képzetlenek nem tudnak elhelyezkedni, akkor a társadalomnak - az államnak és az önkormányzatoknak - közmunkák szervezése révén kell meggátolni a kirekesztődés és lesüllyedés folyamatát. Szélesebb értelemben persze egyértelmű, hogy a közmunkák szervezése nem gyógyír ezekre a társadalmi gondokra, így az oktatáshoz és a szakképzéshez való jobb hozzáférés, a kisvállalkozások támogatása és általában a
