Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
397 idej e törik a fejüket, hogy hogyan lehetne segíteni ezen a problémán - azt mondják, hogy a három szereplő között lenne érdemes megosztani a terheket, következésképp egy magáncsődeljárásszabályozási törvényre lenne szükség. Jellemző, hogy ennek az adósságkezel ő műhelynek, ami létezik a fővárosban már régóta, a véleményét a tárca nem kérte ki, vagy nem vette figyelembe akkor, amikor a saját megoldását letette. (11.00) Még szeretném hozzáfűzni a megjegyezéseimhez, ha önmagán belül vizsgálom a leírtakat, akkor is hibásnak tartom, hiszen két dolgot ígér a javaslat: egyrészt tanácsadást az adósságkezeléshez, másrészt tényleges pénzbeni segítséget, de mind a kettőnek iszonyú szigorúan írja elő a jogosultsági feltételét. A már meglévő adósság, a több hónapi elmaradás, az igazán alacsonyra szabott jövedelmi jogosultság, illetve lakásviszony mentén pedig, azt gondolom, ha valami ilyenhez hozzáfogunk, és az is célunk, hogy az eladósodás veszélyét megelőzzük, arra is gondoljunk, akkor talán a tanácsadást egy lényegesen szél esebb körnek kellene felkínálni. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok olyan megjegyzésem lenne még, ami azokra a fogalmi zűrzavarokra utal, amelyek ittottamott megtalálhatók a törvényjavaslatban, beleérve azt, hogy az egyházi fenntartókat és nem állami fenntartókat emlegeti úgy a törvény, mintha az egyházi maga nem állami lenne. Számos olyan példát szerettem volna elmondani, ami ennek a fogalmi tisztázatlanságnak, zűrzavarnak a kategóriájába tartozik. Befejezésül, mert az időm lejárt, arra szeretnék utal ni, hogy sok tucat módosító indítványt készítettünk nem abban a reményben, hogy megoldhatók lennének módosító indítványokkal azok a kérdések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , amelyek az alapkérdések a problémában, de mert a törv énymódosítás nyilván megszületik, legalább a részleteken valamelyest javítani lehessen. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Felszólalásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz helyzetben van az, aki ötödiknek szólal fel egy ilyen törvénykezési vitában, hiszen a miniszteri expozé elhangzott, a bizottságok kormánypárti, illetve ellenzé ki képviselői pró és kontra - a szereposztásnak megfelelően - vagy az új törvénymódosítás kiválóságát ecsetelték, vagy pedig arról próbálták meggyőzni a hallgatóságot, illetve az itt lévőket ellenzéki oldalról, hogy kár ebbe az egészbe belefogni, hiszen se mmi jelentősége nincsen, tulajdonképpen porhintés az egész. (Szabó Sándorné: Meg kellett volna hallgatni, nem ezt mondtam!) Nehéz a megítélés, hiszen nincs viszonyítási alap, és azt mindannyian tudjuk, hogy minden relatív. Itt hadd jegyezzem meg Szabó Sándorné képviselőtársunknak - talán nem olvasta végig a bizottsági jegyzőkönyvet , Steinerné Vasvári Éva képviselő asszony teljesen részletesen és mindenről beszámolt, és mindaz elhangzott; megmondom őszintén, és csak zárójel ben, hogy kicsit sajnálatomra, mert egy pár poénomat lelőtte ezzel kapcsolatosan. Tehát korrekt volt a bizottsági tájékoztatás. A bizottsági vita után - megmondom őszintén - gondban voltam az ottani vita alapján, hogyan közelítsük meg ezt a kérdést. Ez a t örvénymódosító javaslat közvetlenül a rendszerváltoztatás utáni időszakban, 1992 végén - 1993 januárjában lépett hatályba ez a törvény - született, és kíváncsi voltam, hogyan zajlott az akkori vita, mi volt az akkori kormánypárti és ellenzéki képviselők vé leménye a benyújtott törvényjavaslat alapján, az akkor megfogalmazott félelmek közel tíz év távlatában hogyan valósultak meg, illetve ez mindig lehetőséget biztosít arra, hogy megnézzük, az akkor megfogalmazott kritikákból egy későbbi időszakban, amikor a kritikát megfogalmazók lehetőséget kapnak arra, hogy korrigálják azokat a hiányosságokat, amelyeket joggal vagy jog nélkül kifogásoltak, mit tettek. Tanulságos olvasmány
