Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP):
392 sod orhatja az intézetben élő, amúgy is nehéz sorsú ellátottakat, gondozottakat. Botrányos és tűrhetetlen lenne, ha ez a paragrafus benne maradna a végleges szövegben. Azt mutatná, a kormány számára ezek az emberek nem számítanak, megrövidíthetők, megbánthatók . Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt képviselőcsoportjának további felszólalói folytatják az általam megkezdett sort, sorolják azokat a pontokat, amelyekben módosítani, változtatni javasoljuk a törvénytervezetet, elmondják észrevételeiket, javas lataikat. Ha a tervezet tartalmán, szellemiségén, határidején nem tudunk alapvető változtatást elérni, bármennyire is fontosnak tartjuk az ügyet, nem tudjuk teljes szívvel támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : M egadom a szót Koppánné dr. Kertész Margit képviselő asszonynak, Független Kisgazdapárt. KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt a törvényjavaslattal kapcsolatosan a Kisgazdapárt általános véleményét megfogalmaznám, feltétlenül szeretném elmondani, hogy a Kisgazdapárt frakciója az előttünk álló törvényjavaslatot természetesen támogatja. Ahogy miniszter úr az expozéjában elmondta, a jelenlegi kormány valóban sokat tett a szociális szférában és a szociális intézményi hálózat korszerűsítése érdekében az elmúlt időszakban meghozott intézkedéseivel. A szociális igazgatásról szóló 1993. évi törvény hatálybalépése óta többször módosult, és elsősorban a pénzbeli ellátásokat érintően az 1999ben tört ént módosítással vette kezdetét a korszerűsítési folyamat. A törvény azonban a többszöri módosítás ellenére olyan további korszerűsítésre szorul, amelyben a szociális intézményi ellátásokra vonatkozóan az ellátottak jogvédelmét fokozó elképzelések fogalmaz ódnak meg, az egyes pénzbeli ellátások új szabályait tartalmazó, illetve új ellátásként bevezetésre kerülő adósságkezelési szolgáltatással kiegészítve. Az újfajta fogalom, az adósságkezelési szolgáltatás azt célozza, hogy a piaci viszonyoknak kitett államp olgárok - akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül olyan adósságspirálba kerülnek, amelynek következtében teljesen ellehetetlenülnek - lehetőséget kapjanak, hozzájussanak egy olyan támogató megoldáshoz, amely elősegíti szociális biztonságuk megteremt ését. Ehhez természetesen az adósságkezelésben lévő részt vevő állampolgároknak is meg kell felelniük bizonyos feltételeknek, és bizonyos kötelezettségeket is vállalniuk kell ahhoz, hogy a konkrét segítséget megkapják. Ennek keretében a javaslat a pénzbeli támogatást összekapcsolja a háztartás gazdálkodására, a fogyasztás szerkezetének átalakítására, a család jövedelemszerző képességének javítására irányuló adósságkezelési tanácsadással. Az adósságkezelés kialakítása - amely a családok eladósodását komplexe n kezeli, és beilleszthető az önkormányzatok szociális tevékenységébe - összhangot teremt az adósságkezelés és a már jelenlegi is szabályozott és a háztartás folyó havi kiadásait csökkentő lakásfenntartási támogatás között. A módosítás ugyanakkor - a jogha rmonizációs kötelezettségeknek is eleget téve - tartalmazza a szociális biztonsági koordináció megteremtése érdekében szükséges szabályokat is. A jogharmonizációs kötelesség az európai közösségi jog négy szabadságjogának egyikéhez, a személyek szabad áraml ásához kapcsolódik, és kiinduló alapja, eredendő oka az európai jogharmonizációs kötelmünk, amelynek kapcsán a szociális ellátórendszer biztonságos kiterjesztése szükséges az ápolási díjra és az időskorú járadékok tekintetében az európai gazdasági térség p olgáraira és hozzátartozóira is. Fontos eleme a javaslatnak az alapellátási feladatok kiszélesítése, különös tekintettel a fogyatékos személyek és a pszichiátriai betegek saját élethelyzetükben való gondoskodásának megvalósítására. Ebben az esetben a gondo zási központoknak feladatbővítéssel kell számolniuk annak érdekében, hogy az emberek - legyenek akár idősek vagy fogyatékosak, pszichiátriai betegek vagy szenvedélybetegek - az ellátást és a gondozást - ameddig csak lehet, és amikor csak lehet - a saját él etkörnyezetükben, saját ismerőseik, barátaik és szomszédaik segítségével kapják meg, tehát a
