Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 12 (248. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Országimázs Központ" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3794 tudja tekinteni, mint akinek erre az időre van egy megbízása, és gondosan figyel arra, hogy teljesítie azt, amivel a magyar társadalom megbízta. Más országképben gondolkodnunk, mint amilyenekben önök gondolkodnak. Önök azonban azt képzelik, hogy egy Országimázs Központtal a magyar nép országképét a maguk országképéhez lehet igazítani. Ezért hozták önök létre ezt a bizonyos Országimázs Központot. Az Országimázs Központ három és fél év elteltével a jelenlegi kormány legfo ntosabb vonásának: velejéig korrupt voltának sűrített, szimbolikus kifejeződésévé vált. Az emberek, ha azt hallják: Országimázs Központ - igen, tudjuk: ahol viszik a közpénzeket. (Sasvári Szilárd: Tocsikügy? Vecsés? Erről beszélsz? - Révész Máriusz: SZDSZszékház? - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országimázs Központ azonban ennél több. Az Országimázs Központ arról szól, hogy hogyan próbálják önök a társadalmi kommunikációt, egy demokratikus, plurális társadalom kommunikációjá t - ahol ugyanis egymással versengő nézetek, eszmék, álláspontok egyenlő feltételek között ütköznek meg a közvélemény szeme előtt - valami mással felváltani. (11.00) A demokratikus országokban ez így van: szigorú szabályok teremtenek egyenlő feltételeket a különböző nézetek, eszmék, gondolatok, helyzetképek számára. Amikor létrehoztuk az új magyar demokráciát, akkor Magyarországon is szigorú szabályokat teremtettünk a különböző politikai álláspontok és nézetek egyenlő feltételeihez. Erről szólt a párttörvén y, erről szól a választási eljárási törvény, erről szól a médiatörvény, amely tiltja azt, hogy két választás között a közszolgálati médiában politikai reklámokat közöljenek. Miről szól ezzel szemben 1998 óta az, amit önök csinálnak? Miről szól e téren a "t öbb mint kormányváltás" megtestesítője, az Országimázs Központ? Egyrészt arról van szó, hogy önök megszállták a közszolgálati médiát, és kormányszócsővé változtatták, másrészt arról szól, hogy önök a kormány sikerpropagandáját állami pénzből folytatják. Az ok a pénzek, amelyek a magyar költségvetésben vannak, nem a kormány pénzei, hanem az ország pénzei. Ha önök országképet formálnának külföldön Magyarországról, az volna ennek a pénznek a költségvetés szerinti rendeltetésszerű felhasználása. Ebben a kis szín es brosúrában, amit ide tettek elénk, kizárólag belföldi agitációs propagandaplakátok és brosúrák láthatók. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy a költségvetési pénzt önök másra használják, mint amire kapták. Amikor önök közölték, hogy az újság okban hirdetéskampányt fognak indítani, akkor azt mondta a kormányszóvivő, hogy ugye a költségvetésben van pénz a költségvetési brosúrára, miután idén nincs költségvetés, ezért a költségvetési brosúrára szánt pénzt önök ezekre a hirdetésekre használják fel . Tudják, hogy hívják ezt a magyar nyelvben, tisztelt képviselőtársaim? (Keller László: Csalás!) Úgy hívják, hogy sikkasztás. Tudják, hogy hívják azt, amit az Országimázs Központ csinál itt évi 4 milliárd forintért? Úgy hívják, hogy sikkasztás. (Révész Már iusz: Kettő évben négy!) Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül szeretnék visszatérni Stumpf miniszter úr egy gondolatára. Ő az Egyesült Államokat hozta fel mint olyan országot, ahol a társadalom azonosul az országgal, azonosul a nemzeti lobogóval, magáéna k tekinti azt. Nos, én azt gondolom, hogy az Egyesült Államokra ez sok tekintetben igaz, csakhogy az amerikai népnél a nemzettel, az állammal, az országgal való azonosulás nem az országimázson múlik, amit bizonyos központok folytatnak, hanem a több mint ké tszáz éves amerikai szabadságon; azon múlik, hogy a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy az is alkotmányos, ha valaki elégeti a nemzeti jelképet, mert ez is része az amerikai szabadságnak. És ami ennél is fontosabb: az amerikai szabadságtudat azon alapul, ha ott az elnök gyanúba keveredik, akkor a szenátusi vizsgálóbizottság előtt elszámoltatják arról, amit csinál. (Dr. Pálinkás József: És a miniszterelnökjelölt?)
