Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 12 (248. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Országimázs Központ" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
3782 padsoraiból: Így van!) Hazajöttek, mert a településhez kötődtek, hazajöttek, mert szeretik azt a földet, ahonnan származnak, és szeretik azokat, akik ott élnek - nem hiszem, hogy ennél fontosabb dolog van az ember életében. Ha valaki ott lett volna Nemesborzován, egy százötven lelkes kistelepülésen, ahol az a kistelepülés önerőből létrehozta azt, amit tőlük elvittek: létrehozta azt a templomtornyot, azt a harangtornyot, amely ma Szentendrén hirdeti az ő kézművességük erejét - újra elkészítették, mert azt akarták, hogy a sajátjuk legyen, hogy ott legyen a településen , hát persze, hogy nem százötvenen voltak, hanem legalább ezer ember, mert mindenki, aki kötődött ehhez a tájhoz, kötődött ezekhez az emberekhez, ott volt; és jó volt akkor ott lenni, és jó volt ott akkor azt érezni, hogy egy közösség vagyunk. Én azt gondolom, kevés olyan dolog van ma Magyarországon, amiért annyit kellene tenni, mint éppen azért, hogy a még mindig méltatlan kép rólunk jobban alakuljon. Ma már sokat változott a helyzet, talán szíves figyelmükbe ajánlom - oly könnyen felednek az emberek : amikor a kormány kérte, hogy a Szent Korona ide kerüljön, ebbe a Házba, hányan mondták el, hogy nem lesz, aki idejön, hányan mondták el, hogy sikertelen lesz, hánya n mondták el, hogy mibe kerül (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) , mert ma Magyarországon az a divat, hogy méricskéljük, hogy vajon mibe kerül az, ami a nemzetnek jó. (10.00) Méricskéljük, fillérre és forintra próbáljuk meghatározni. Magyarország e melkedő nemzet, ezt ma már a statisztikai adatok igazolják, döntő részben fogadja el a lakosság és érzi így. Érzi a saját területén. Hát még mindig az a jó, ami rossz? Hát még mindig az a jó, hogy mennél rosszabb, annál jobb nekem? Azt gondolom, ezzel a sz emlélettel sehová, a világon sehová nem lehet jutni. Azon a szűk területen, amelyen mi dolgozunk, a környezetvédelem területén, nem tettünk mást, mint apró lépéseket, de ezeket a lépéseket nem nagy távolságra, nem óceánon túl, nem valahova a tengerentúlra, hanem ide, a szomszédokba próbáltuk megtenni. És ma Szlovákia jelentős részében érzik és tudják, hogy a magyar környezet- és természetvédelem velük együtt akar munkálkodni és dolgozni. Ma Horvátországban úgy fogadnak bennünket, mintha még mindig valami na gy közösségben lennénk együtt. Baj ez? Nagyon jó ez, hogy így van! Mert az a 800 év, amit együtt töltöttünk, az úgy tűnik, mégsem múlt el minden jó nyom nélkül, még akkor sem, ha egyesek 1867 után sokat akartak tenni azért, hogy ez ne így legyen. Ma ismét úgy van, hogy érzik azt a közösséget, amelyet ez a táj jelent ezeknek a népeknek. És ugyanez a helyzet, azt kell mondanom - jó érzéssel mondom , Ukrajna irányában is. Milyen jó, hogy így van! Mert milyen jó, hogy tudunk olyan közösségeket teremteni, ahol nem a politikai különbözőségek osztanak meg minket, hanem a környezet és a természet iránti elkötelezettség az, ami összeköt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki nem érzi ma, hogy Magyarország képe változott a világban, és jó irányban változott, aki nem érzi a zt, hogy ezért a jövőben is tenni kell, aki úgy gondolja, hogy ismét vissza kell süllyednünk valamiféle belső befordultságba, hogy ismét valami olyasmit kell tennünk és olyasmit kell nem tennünk - mert ez a legnagyobb gond , amit ők gondolnak jónak, azt h iszem, tévednek. Ezek a fajta és az ilyesfajta elképzelések már rég megbuktak, és nem itt, a Házban, hanem megbuktak az emberek előtt. Világos és egyértelmű válaszokat kell tudnunk adni az embereknek. Egyértelműen meg kell tudnunk mutatni egy pozitív jövőt , és erről a pozitív jövőről nem elég azt elmondani, hogy mi azt akarjuk, hogy a nyugdíjas így meg így éljen. Hát én '94 és '98 között is nyugdíjas voltam, és nyugodtan mondhatom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy bizony az még ennél is nehezebb idő szak volt. Akkor mire hivatkozunk ma? Ne arra hivatkozzunk, hogy önök mit hibáztak, ne arra hivatkozzunk, hogy mi mit hibáztunk! Ha nemzetimázst akarunk emelni, akkor azt próbáljuk megtalálni, ami a nemzet számára közös! És ez a közös lét és ez a közös gon dolat egy emelkedő nemzet gondolata. Ha ebben nem tudunk egyetérteni, ha ez a minimum sincs meg közöttünk, hogy
