Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 12 (248. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Országimázs Központ" című politikai vita - DR. STUMPF ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
3772 ország észlelése és a valóság között. Ha nagyon gyors a változás, akkor az az imázs, amit az országról külföldön őriznek, mindenképpen más lesz, mint amilyen a valóság, és ez azt jelenti, hogy még jobban kell terjeszteni az országképet annak érdekében, hogy legyőzzük azokat a sztereotípiákat, amelyek a külföldi országokban élők fejében még tovább élnek - mondta Ther esa Carvalho, az Országimázs Központ portugál testvérintézményének igazgatója az "Országimázs itthon és külföldön" című konferencián Budapesten. (9.10) Bizony, ennek fontosságát nemrég saját bőrünkön is megtapasztalhattuk. Nyilván mindannyian emlékeznek az Amnesty International szlovéniai kampányára, amely a magyar rendőri brutalitásról szólt. Sajnálatos támadás volt ez, mert igaztalan volt, s az tette még sajnálatosabbá, hogy akadtak idehaza véleményformálók, akik üdvözölték a Magyarországot lejárató, hazá nkat rossz és hamis színben feltüntető kampányt. A kormány amúgy szó nélkül hagyhatta volta a történteket, ám ott lebegett szemünk előtt nagyra becsült képviselőtársunk, Kósáné Kovács Magda örök érvényű megállapítása: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. S mivel az országképépítésnek is lehetne ez az egyik jelmondata, ezért a kormány ellenkampányba kezdett. Az ellenkampány hírére ugyanazok, akik üdvözölték az Amnesty International rosszízű akcióját, fanyalogni kezdtek, és azt hangoztatták , hogy az ilyen visszavágásnak nincs semmi értelme. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az Országimázs Központ szlovéniai ellenkampánya után a Gallup Intézet felmérése szerint lényegesen javult Magyarország megítélése a szlovén polgárok körében, mégpedig két okból is. Egyrészt azért, mert nem hagytuk magunkat, másrészt azért, mert mindenki magyarázkodást és durva reakciót várt, ehelyett pedig humort és megértést kapott. Nos, többek között ilyesmire való az országképépítés. Még egyszer: köszönjük Kósáné Kovács Magdának, hogy erre felhívta a figyelmünket. S ha megengedik, egy parafrázissal folytatnám: nem elég, ha tehetséges, álmait valóra váltó nemzet vagyunk, de ilyennek is kell látszanunk. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselők! Hiányzik még a komoly elsz ánás a kormány részéről. Hiányzik a jól átgondolt, ütőképes program. Hiányzik a műhelyek munkájának koordinálása. Hiányzik a pénz, és legalább annyira a jó, a meglepő, hatásos gondolat. Hiányzik az a felismerés, hogy nemcsak kifelé kell mutatnunk új arcot, hanem befelé is. Önképünket, öntudatunkat is át kell alakítanunk, pozitívvá kell hangolnunk. Mert ha csúnyának látjuk magunkat a tükörben, akkor csúnyának látnak majd minket azok is, akik ránk néznek - írta Hankiss Elemér, a "Találjuk ki Magyarországot!" kutatás vezetője 1996ban. A polgári kormány tanult ezekből a hibákból. Fontosnak ítélte az országképépítés feladatát, és felismerte, hogy ezt az összetett feladatot központilag kell koordinálni. Először is meg kellett teremtetni a koordinációs szervezetet , így létrejött az Országimázs Központ. Meg kellett találni a jó, hatásos gondolatot, amiről Hankiss Elemér beszélt, mégpedig pontosan az általa említett módszerrel, széles körű párbeszédet kellett kezdeményezni a polgárokkal. Az Akadémia kutatócsoportja a zt is megfogalmazta, hogy nem csupán a Magyarországról külföldön élő országképpel kell foglalkoznunk, hanem azzal is, hogy miként vélekednek az országról, a nemzet közösségéről a magyar emberek. Sőt, ez a gondolat az országképépítés alapköve. A kormánynak tehát mindenekelőtt a polgárokkal kell párbeszédet folytatnia az ország- és a nemzetképről, hogy ezzel a közösen kialakított képpel fordulhassunk a külföld felé. Már Illyés Gyula is így fogalmazott a nemzetképépítésről az 1938ban kezdődött értelmiségi vit ában: "Igen, belsőleg kell előbb megigazulnunk, hogy a világ előtt igazolhassuk magunkat." Örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerrel tettük meg az első lépést ezen az úton. Ma Magyarországon többet és többen gondolkodunk, beszélünk az országképépítésről, mi nt valaha, s ez jó. A viták természetes velejárói ennek a folyamatnak, s ezeknek a vitáknak örülni kell, mert meggyőződésem szerint meg fogják hozni a termésüket. Ahhoz, hogy egyre több ember merjen nagyot gondolni, vállalkozni, álmodni, nemcsak magában ke ll bíznia, hanem a közösségében, a
