Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 11 (247. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3724 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, tárgysorozatb a veszie Csizmár Gábor és Szabados Tamás képviselők T/5318. számú törvényjavaslatát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 124 igen, 184 nem szavazat és 17 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot nem vette tárgysorozatáb a. Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 98. § (5) bekezdése alapján az SZDSZ képviselőcsoportja kérte az Országgyűlés döntését Kuncze Gábor, Béki Gabriella és Fodor Gábor képviselők, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslatának tárgysorozatbavételéről. Megkérdezem Béki Gabriella képviselő asszonyt, hogy kíváne felszólalni. (Béki Gabriella: Igen.) Öné a szó, képviselő asszony. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Orsz ággyűlés! Kuncze Gáborral és Fodor Gáborral a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényhez nyújtottunk be önálló képviselői indítvány formájában javaslatot. Egy új szakasszal kívánjuk kiegészíteni ezt a törvényt. Ez a szakasz pedig arról szól, hogy a fek vőbetegszakellátásban foglalkoztatott, közvetlenül a betegek ápolásával foglalkozó szakápolók, közalkalmazottak hűségpénzre váljanak jogosulttá. Ennek a hűségpénznek a mértéke, amire javaslatot teszünk az indítványban, a tárgyi időszak utolsó, december ha vi illetményének összegével, annak tizenkétszeres mértékével egyenlő. Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént is szó volt róla, hogy az egészségügyi ágazatban válság van, a magyar egészségügy beteg. Minden szereplő, aki részt vesz az egészségügyben, legyen az dolgozó vagy beteg, rosszul érzi magát ebben a rendszerben. Az egészségügyi dolgozók frusztráltak, részben azért, mert rendkívül méltánytalanul alacsony bérért kell dolgozniuk, másrészt pedig azért, mert azok a munkafeltételek, amelyek közepette dolgoznak, nagyon sok helyen elégtelenek. Eszközhiánnyal kell megküzdeniük nap mint nap, ezért idegesen végzik a munkájukat. Lázadásközeli hangulat van az egészségügyben; nem véletlenül olvashatunk naponta a sajtóban arról, hogy sztrájk készülődik az egészségügyi ág azatban sok helyen. Úgy tűnik, hogy az egészségügyi dolgozóknak egy meghatározható nagy köre megelégelte ezt a jelenlegi helyzetet. Ennek pedig elsősorban az az oka, hogy ebben a ciklusban végre lehetőség nyílt volna arra, hogy az egészségügy helyzete is j avuljon. A gazdaság először volt olyan állapotban, hogy lehetett volna többet fordítani az egészségügyre. Bizonyítéka ennek az is, hogy a kormány milliárdokat költött tűzijátékra, milliárdokat költött önreklámra - és nem csinált egészségügyi reformot. Nagy on komoly feszültség keletkezett az egészségügyben a minimálbér jelentős mértékű megemeléséből, hiszen közismert, hogy nagyon sokan a szakápolók, nővérek közül minimálbér környéki összeget kerestek. Ez a feszültség pedig jövőre, a 40 ezerről 50 ezerre tört énő emelkedés kapcsán tovább fog nőni. Ez a magyarázata annak, hogy meglehetősen magas a fluktuáció ezen a területen, hogy aki csak teheti, elmenekül az egészségügyből. Azoknak, akik ott maradnak és folytatják a munkájukat, lényegében két jól körülhatárolh ató csoportja van. Az egyik csoport hivatástudatból marad, mert bármilyen körülmények között is, de erre tette fel az életét, hogy az egészségügyben dolgozik és beteg embereket ápol; a másik csoport viszont kényszerből marad, azért, mert nincs választási l ehetősége, nincs a környéken olyan multicég, olyan bevásárlóközpont, olyan vállalkozás, amely felszívná, szóval muszájból marad és szenvedi el ezt a helyzetet. Azt gondolom, hogy mindenkinek rossz ez a jelenlegi helyzet, hogy tarthatatlan, hogy sürgős álla mi beavatkozásra van szükség. A törvényjavaslat a közvetlenül a betegágy mellett dolgozó
