Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
3584 1957. május 3án tartóztatták le. Első fokon '57. június 10én nyilvános tárgyaláson szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával hatodmagával halálra ítélték. A Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának különtanácsa '57. december 21én felmentette ug yan a gyilkosság vádja alól, de jogerőre emelte az első fokon kiszabott halálos ítéletet. Kegyelmi kérvényét felterjesztették az Elnöki Tanácshoz. Major Tamás, Simon Zsuzsa személyesen keresték fel Kádárt a Parlamentben, aki megígérte: "Földes Gábor életét garantálom." Nem ez volt az első ígéret, amit megszegett. Bár az Elnöki Tanács ülésén Szabó Pál is, Rusznyák professzor is az élete mellett érvelt, az ülés közben egy cédulát adtak át az elnöklő Nonn Györgynek, aki ezután úgy irányította a szavazást, hogy a többség a kegyelmet elutasította. Földes Gábort 1958. január 15én 35 éves korában kivégezték; utolsó szavaival a független szocialista Magyarországot éltette. Gábor édesanyjának versével fejezem be: "Gáborom, Te nagy igazságkereső, Te szent, Te drága, Elköltöztél tőlünk egy másországba. A megalázottság, a rabság ott már nem éget, Sír utánad a világ, Sír utánad néped. Ott nincsen hazugság, Ott nincsen ármány, Felszálltál lelkem Az angyalok szárnyán, Gyermeked, szüleid Itt maradtak árván." Köszönöm, elnök úr. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kormány képviselőjét már nem látom a teremben - akkor nem is fog reagálni. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr, az MSZP képviselője: "Miért nem válaszolnak a kormány tagjai a képviselők kérdéseire?" címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! 2001 novemberében a parlamentben arról szóltam, hogy a forint árfolyamsávjának kiszélesítése igen nehéz helyzetbe hozt a elsősorban a bérmunkát végző, exportáló és döntően nőket foglalkoztató vállalatokat. Ugyanis a közelmúltban elemeztem azon vállalatok gazdálkodását, ahol a dolgozók mintegy 80 százaléka nő. Az természetes, hogy a terhes nőt indokolt esetben az orvos tápp énzre veszi, szülésig a vállalatot terheli a 15 nap betegszabadság és a táppénz egyharmada. Az is érthető, hogy az esetek többségében az anya veszi igénybe a táppénzt, ha a családban beteg gyermek van. Szalagrendszerben dolgozó vállalatnál emiatt a létszám hiány akadályozhatja a termelést, nagyobb teher van a dolgozókon, ezáltal nő a betegek száma. Ezen cégeknél a jogi állományi létszám egyötöde nem dolgozik. A férfiakat foglalkoztató vállalatoknál viszont lényegesen kevesebb a hiányzás a táppénz igénybevéte le miatt. A nyugati importőr vállalatok nem ismerik el az árban a magas költséget és a forint erősödését. KeletMagyarországon a magyar vállalatok egy része már Ukrajnában és Romániában képzi azon dolgozókat, akik majd az ott üzemelő vállalatoknál tevékeny kednek. Így KeletMagyarországon, ahol az országos átlagnál magasabb a munkanélküliek száma, sok vállalat megszűnhet. Ezért nemcsak a munkahelyteremtő, hanem a munkahelymegtartó támogatásra is szükség lenne. Emiatt megkérdeztem Glattfelder Béla államtitkár urat, hogy a kormány milyen intézkedéseket tervez a döntően nőket foglalkoztató vállalatok érdekében. Az államtitkár úr válasza a parlament történetében valóban egyedülálló volt. A tisztelt Házban eddig is több ízben előfordult, hogy a kormány képviselői csak egy töredékét válaszolták meg a kérdésnek. De olyan eset még nem adódott, hogy a válaszban egy szó sem volt az igen súlyos problémáról, arról, hogy a nőket foglalkoztató vállalkozásoknál a férfiakat foglalkoztató vállalatokkal szemben sokkal magasabb költség jelentkezik a nagyobb táppénz igénybevétele miatt. A kérdés megfogalmazásakor csak két perc áll egy képviselő rendelkezésére. Így már nem volt időm arról szólni, hogy az egyik vállalatnál a dolgozók 2002re már lemondtak a bérfejlesztés egy
