Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 5 (222. szám) - A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint az 1998. január 1-je és december 31-e közötti időszakokban végzett tevékenységéről szóló beszámoló; a Közbeszerzések Tanácsának a köz... - ELNÖK (dr. Áder János): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
356 vállalkozásainkat, ez egy óriási kihívás lesz az ő számukra. Ennek a dolognak a kapcsán szeretnék visszanyúlni tehát a kormány magatartására. Az én olvasatomban a 2000 tavaszi történések azt mutatják, hogy egy újabb olyan szervezetet, amely arra hivatott, hogy a kormánytól kellő távolságra legyen - független szakmai felügyeleti szerv , a kormány maga alá gyűr. Én ennek tudom be azt, hogy most a vitában, a jelentésben megpróbál a Közbeszer zések Tanácsa távol maradni azoktól a kínos, kényes ügyektől, amelyekben konfliktusra számíthatna a kormányzattal szemben. Hogy miért teszem ezt? Engedjék meg, hogy három apró dolgot idézzek az Állami Számvevőszék jelentéséből. Szó szerint benne van, sőt k i van emelve vastagon: "A közbeszerzési eljárások nem épültek be a költségvetési gazdálkodás rendszerébe." Ennek van egy másik vetülete, arra majd külön visszatérek. Most a negatív szálon megyek végig. "A közbeszerzési eljárásokat megkerülve, nem tartották be a törvényi előírásokat. Nem volt értékelhető a kormányzati szintű szabályozás késedelme és hiányossága miatt." Azt gondolom, amikor azt kérjük számon, és kértük számon ma a vitában, hogy a kormány itt mutasson pozitív példát, járjon elöl, akkor nem jó, ha ilyen megállapítások vannak. Vagy folytathatnám: "a központi közbeszerzés szabályozása, intézményrendszere több tekintetben ellentmondásos". És a legsúlyosabb, amivel már az elején is kezdtem: "Nincs kialakítva az ellenőrzés rendszere." Én most nem aka rok tételesen végigmenni, hogy az összevont szerződések és pályázatok és minden egyéb. A befejező mondat az, hogy "a KEHI sem ellenőrizte". Tehát nem történtek ellenőrzések. Azt gondolom, hogy bármilyen jó egy szabályozás, ha az nem párosul megfelelő ellen őrzéssel, akkor nagyon komoly bajok vannak. Ehhez a gondolatmenethez hadd citáljak a jelentésből néhány számadatot mindössze. Én azt gondolom, hogy a többit az, akit nagyon érdekel, úgyis elolvasta és megnézi. A jogorvoslattal kapcsolatban tesznek egy tema tikus felsorolást: a központi beszerzés és az önkormányzati szféra az, ahol a legtöbb... - tehát mondhatom azt, hogy 1998ban, 1999ben és 2000ben is majdnem 50 százalékát teszi ki az összes jogorvoslati dolognak. Ez nem jó. Ezen biztos, hogy változtatni kell, és ez olyan helyen van, ahol koncentráltan lehet, ahol tényleg van ráhatásunk, nekünk, országgyűlési képviselőknek is, hogy megváltozzon, más legyen a helyzet. És ugyaninnen egy másik témakörből hadd vegyek ki két dolgot. (17.50) Milyen törvényhelyek et sértettek meg? Nagyon érdekes, és kell vele foglalkozni. Gondolom, hogy a képviselőtársaim is találkoztak ezzel: nem a legkedvezőbb ajánlatot részesítették előnyben a döntések több mint egyharmadában. Vajon miért? Ezek azok a kérdések, amelyekre én még majd választ várnék egy következő évi jelentésben, ha van lehetősége a Közbeszerzések Tanácsának eldönteni azt, hogy a nem legkedvezőbb ajánlat mit jelentett. Beleférte még a törvény által adott preferencialehetőségbe, vagy ez valamilyen más megoldást tak ar? És az érvénytelenség, a második a rangsorban; ezzel azért akarok foglalkozni, és szeretném felhívni erre a figyelmet, mert azok számára, akik pályáznak, a legszörnyűbb, amikor valamilyen helyi vagy központi politikai szándéktól valaki azt mondja, hogy érvénytelennek tekintjük a pályázatot, és majd új ajánlatokat fogunk kérni. Én tudom, hogy az ajánlatkérők privilegizált helyzetben vannak, de mégis valahol ezen változtatni kell. És ahogy mondtam, amikor az Állami Számvevőszék jelentésére hivatkoztam, vis szatérek a másik lábára. Igen, nekünk, országgyűlési képviselőknek is van felelősségünk abban, hogy keressük azt a kaput, amelyen keresztül megoldható, hogy a közbeszerzési eljárások és a költségvetési finanszírozási rendszer, a döntési mechanizmus közeleb b kerüljön egymáshoz. Tehát a törvény maga ne teremtsen olyan helyzetet, amikor rákényszerítjük a közbeszerzési folyamatban részt vevőket, hogy valamilyen kiskapun át közlekedjenek. Befejezésül hadd mondjam el, és nem a Tanács munkáját, hanem magát a közpo nti szervezetet bántom: az általunk ismert és ma itt lévő jelentések közül már a legelsőben szó szerint azt lehet találni, hogy a központosított közbeszerzési eljárások területén szükséges az egységes szabályozás, a
