Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GYÜRK ANDRÁS (Fidesz):
3525 gondolom, hogy ez egy automatikus és természetes jelenség, aki ismeri a korfa szerkezetét, annak ezzel tisztában kellett volna lenni. Még egyet majd a későbbiek során második kétpercesként szeretnék elmondani. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Vojnik Mária asszony, az MSZP képviselője. DR. VOJNIK MÁRIA ( MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Kétségtelen, hogy az Országgyűlés elé most benyújtott jelentés lényegesen nagyobb terjedelmű, mint az egy évvel ezelőtti, azonban a benne található adatok részben elfedik azokat a súlyos problémákat, amelyekkel a kormánynak szembe kellene néznie. Noha igaz, hogy a gyermekekre fordított össztársadalmi erőforrásokat minden körülmények között növelni kellene, azonban az is igaz, hogy az Orbánkormány regnálása idején ebben az évben 0,1 száza lékkal nőtt az össznemzeti termékből a gyermekekre fordított kiadások nagysága. Igaz, hogy összességében valóban megduplázódott a családok támogatására fordított összeg, azonban a kormány elhallgatja, hogy ezek a többlettámogatások azokhoz csoportosultak, akik a legkevésbé voltak rászorultak. Ennek eredménye, hogy miközben 2,2 millió gyermek életét kellene könnyebbé tenni, és 835 ezer olyan gyerek van, akik szegény családban nőnek fel, az ő többlettámogatásukra nem sikerült a kormányzatnak érdemi forrásokat mozgósítania. Így érhették el, hogy kormányzásuk ideje alatt egynegyedével csökkent a szegény gyermekek támogatására fordítható, mindenkihez eljutó családi pótlék összege; így érhették el, hogy az adókedvezményből a családoknak alig a fele részesül teljes mértékben, és így érhették el végeredményben, hogy a legszegényebbek nem jutnak ma hozzá az egészséghez, a sportoláshoz, a különórákhoz. Ha igaz, hogy a jövőnk a tudás, azok a vidéken, szegény családban élő gyerekek, akik nem tudják megszerezni a tudáshoz szükséges javakat, elveszítik a jövőjüket. Ezért kellene az ifjúsági törvény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és ezért kellene a kormánynak a szavak mögé is látni. Köszönöm a figyelmüket. (A jegyzői székeket Németh Zsolt és Ka pronczi Mihály foglalja el.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Gyürk András úr, a Fidesz képviselője. GYÜRK ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Világosi Gábor hozzászólására szeretnék reagálni. Ő mármár bokrosi nagyvona lúsággal fogalmazott úgy, hogy a 2 ezer forintot a diákok könnyen ki tudják fizetni. Nem javaslom ezt a fordulatot egyébként egyetemi gyűléseken. De azt is hozzátenném, amit Gémesi képviselő úr már elmondott, és ez nagyon fontos, hogy ez a tandíj ma már jó val 10 ezer forint fölött lenne az eredeti elképzelések szerint, a szerint a rendelet szerint, amelyet a Hornkormány megalkotott. 10 ezer forint pedig nagyon sok; 2 ezer forint is sok volt akkor, de 10 ezer forint nagyon sok. De vannak egyéb költségek is, ebben egyetértek Világosi Gáborral. Pontosan ezen költségek megfizethetősége érdekében született meg a diákhitelkonstrukció. Értem azt a keserűséget, amivel Világosi Gábor viseltetik a diákhitelkonstrukció irányában, hiszen annak idején ők is megpróbálk oztak ezzel. Akkor az SZDSZes Oktatási Minisztérium által kitalált diákhitelmegoldással öt fiatal élt Magyarországon; a mostani diákhitelt mind ez idáig közel 60 ezren vették föl. Ezzel együtt azt javaslom, hogy örüljünk együtt, közösen annak, hogy másod jára sikerült a helyes megoldást eltalálni. Tulajdonképpen ez a válaszom Juhászné Lévai Katalinnak is, aki a munkanélküliségről beszél. Egyetértek azzal, hogy a fiatalok nem szeretnének munkanélküliek lenni. Talán az, hogy rettegnek
