Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3523 DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tűnik, hogy Babák Mihály úrral nem egy helyen hallgatt uk végig a bizottsági vitát (Babák Mihály: Olvassa el a jegyzőkönyvet, képviselő asszony!) , ő inkább beillik az Országimázs Központ munkatársának, mintsem olyan országgyűlési képviselőnek, aki a bizottsági véleményt tolmácsolja. A foglalkoztatási bizottság teljesen természetesen elsősorban az ifjúság és a fiatalok elhelyezkedési lehetőségét, a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés és az ehhez kapcsolódó képzés és szakképzés problematikáját vizsgálta a jelentés kapcsán. Azt gondolom, hogy az a helyzetkép, amel y a jelentésben megfogalmazódik, szomorúan, de tényszerűen közli azt a helyzetet, amely ma Magyarországon jellemzi az ifjúság helyzetét ebből az aspektusból. Azt megállapította a kisebbségi vélemény, hogy teljesen ellentmond ez a helyzetkép - amelyet mi re álisnak tartunk - a Gazdasági Minisztérium által készített, többször a bizottsági ülésen elhangzott rózsaszín képnek, ezzel teljesen ellentmondásban van. Sajnálatosnak tartjuk azt, hogy a magyar fiatalok közel 10 százaléka a leszakadók rétegéhez és táboráh oz tartozik, megdöbbentőek azok a jövedelmi adatok és viszonyok, amelyek jellemzik az ifjúság elhelyezkedésénél a fizetéseket. A minimálbér az, amely a többség jövedelmi viszonyaira jellemző, és ezen belül is rettenetesen súlyos a helyzet a keleti régióban , a leszakadó térségekben, jelentős regionális és kistérségi különbségeket fogalmaz meg és mutat be a jelentés is. A fiatalok többsége nem elégedett a munkakörülményeivel, a bérekkel, az előmeneteli lehetőséggel, és kétötödük nyilatkozik úgy, hogy nem képe s megtakarításokra, így a jövőjét sem érzi biztosnak. 78 ezer fiatal esetében mondható el, hogy a munkanélküliség veszélye fenyegeti és ott lebeg a feje felett. Különösen gondot okoz a fiatalasszonyok visszatérése a szülés után a munkahelyre vagy a fiatale mberek visszatérése a katonaság után a munkahelyre, amely veszélyeztetve van, hiszen nincs garancia arra, hogy nem szűnik meg a munkahely, vagy egyáltalán visszaveszike őket. Katasztrofálisnak tartjuk azt a helyzetet, hogy ma Magyarországon 32 ezer fiatal nem végezte el az általános iskolát, különösen gondot okoz az, hogy regionális szempontból vizsgálva ezt az adatot, pontosan azokon a területeken vannak nagyon jelentős számban, ahol ma is a legnagyobb problémát jelenti a munkanélküliség, tehát gyakorlati lag a munkanélküliség újratermelődését vetíti fel ez az adatsor. Aggasztónak tartjuk azt is, ami a felsőoktatás, az oktatás területén zajlik, ugyanis úgy gondoljuk, hogy az intézményrendszer infrastruktúrája nem biztosít megfelelő esélyt a hátrányos helyze tű fiataloknak. Gondot okoz az is ma már, hogy a minőség helyett elsősorban a mennyiség jellemző a felsőoktatásban. Tehát szépek azok a számok, hogy ma már a fiatalok többsége bekerülhet a felsőoktatási intézménybe, ugyanakkor azt gondolom, hogy a humán er őforrás szempontjából nem mindegy, hogy milyen minőségű az a végzettség és az a képzettség, amit ők megszereznek. Nagy gondot okoz az is, hogy a fiatalok többsége, fele egyáltalán nem beszél idegen nyelvet, ez a későbbi munkaerőpiaci lehetőségeiket nagymé rtékben csorbítja. A tanult szakma és a munkaerőpiaci lehetőségek pedig csak 50 százalékban fedik egymást és felelnek meg egymásnak, ez egy másik olyan probléma, amely a strukturális munkanélküliség problematikáját felveti, és ennek a megoldását sürgetően jelzi a kormány számára. Ugyanakkor, ahogyan elmondtam, a bizottság többsége egyetértett abban, hogy a helyzet olyan, amit tényekkel, adatokkal a kormány jelentése bemutat számunkra, ugyanakkor nem tudjuk elfogadni azt a semmitmondó határozati javaslatot, amely ezzel a feladatsorral nincs összhangban, nem határozza meg a konkrét teendőket, a konkrét személyi felelősséget, a prioritásokat, és nem rendeli hozzá sem a személyi, sem a tárgyi feltételrendszert, illetve nem biztosítja azokat a költségvetési forr ásokat, amelyek az általam elmondott, csak a foglalkoztatáspolitikából kiemelt feladatsort megnyugtatóan rendeznék az elkövetkezendő időszakban.
