Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY,
3514 kellene, hiszen szá mos kérdés felvetése mögött, azt gondolom, politikai gondolatok húzódnak meg, és nem a tények reális értékelése. (Szalay Gábor: Szemben veletek!) Természetesen az előző hozzászólással kapcsolatosan, azoknál a területeknél szeretnék majd néhány mondatban re agálni a felvetett kérdésekre, amikor az általános vita kapcsán odaérünk. Hölgyeim és Uraim! A kormány második alkalommal terjeszti elénk ezt a valóban bőséges, átfogó anyagot, amelyről ebben az esztendőben kialakíthatjuk azt a véleményt - és ez elhangzott ellenzéki képviselőtársaink részéről is , hogy egy bőségesebb, részletesebb, a tavalyi vitában felmerült hiányosságokat is tartalmazó, átfogó anyagról van szó. És ez nemcsak azért fontos a számomra vagy a Magyar Demokrata Fórum számára, mert ez a kormány nak kötelezettsége, hanem mert azt gondolom, a jövő generációval szemben érzett felelősségünk mindenféleképpen indokolja azt, hogy évente legalább egyszer foglalkozzunk az ifjúság helyzetével, azokkal a kérdésekkel, amelyek a következő generáció tekintetéb en kiemelten fontosak, és nyilván azokkal a változásokkal, amelyek az előző évvel kapcsolatosan megtörténtek vagy azokkal a folyamatokkal, trendekkel, amelyeket tapasztalhatunk. Hiszen ha van egy reális anyag, amely feltárja előttünk az ifjúsággal kapcsola tos helyzetet, amely értékeli azt, akkor onnan nyilván egyszerűbb a megoldásokat is megtalálni. Gratulálok a nyolcezres minta alapján végzett munkához, hiszen izgalmas olvasmányt tarthatunk a kezünkben, és meggyőződésem, hogy saját területi képviselői munk ánk során is számos esetben hivatkozhatunk rá, alkalmazhatjuk, és dolgozhatunk belőle. Az anyag, amely a kezünkben van, a minta alapján nyilván reális képet próbál kialakítani a jelenlegi helyzetről, és ez azért fontos, mert nem tussol el kérdéseket, mert rávilágít olyan problémákra, amelyekkel kapcsolatosan további teendők vannak. Számos témát említettek képviselőtársaim az előzőek során. Én is szeretnék kiemelten foglalkozni ezekkel a területekkel, ha csak egyegy gondolat erejéig is, mert azt gondolom, h a újra és újra visszatérünk egyegy kérdésre, akkor az csak segíti a gondolkodást a jövő szempontjából. A családok támogatásának rendszere, a családok támogatásában beállt változás az elmúlt években jótékony hatással volt a népességfogyás tekintetében, his zen olvashatjuk az anyagból, hogy megállt ez a népességfogyás, és azt gondolom, hogy aki ma, ebben az országban komolyan politizál, az nem mehet el szótlanul a mellett a trend mellett, amely az előző évtizedben volt tapasztalható (Kertész István közbeszól. ) és amelynek talán a vége felé vagyunk, magának a fogyásnak, a népességfogyásnak a tekintetében. Nyilván szerepet játszott ebben a gyes, a gyed visszaállítása, nyilván szerepet játszott ebben az a családi adókedvezmény, amely mindenféleképpen terhet vesz le a jövőt vállaló családok válláról. Elsőként itt szeretnék reagálni Világosi Gábor felszólalására, aki a korábbiakhoz képest, mármint pártja véleményével, a pártja által kialakított véleménnyel kapcsolatosan újra és újra megjegyzi azt, hogy a családi adó kedvezményt a többség nem tudja igénybe venni, illetve a szegényeket sújtja. Azt gondolom, az a szám, ami a 70 százalékos igénybevételt jelenti, meggyőző lehet számunkra (Szabó Sándorné: Annak a 70 százaléka!) , illetve azok a kiegészítő támogatási rendszer ek, amelyek működnek - ideértve a kiegészítő családi pótlékot, ami a lemaradottak hóna alá nyúlva segíti az egzisztenciális biztonságukat, ideértve a települések támogatási rendszerét, amely az elmúlt időszakban elég hatékonyan és intenzíven működött , az t gondolom, a családtámogatási rendszer egy komplex támogatási rendszer Magyarországon, amely minden szinten, minden területen megpróbálja a családok helyzetbe hozását megvalósítani, de legalábbis a családok lemaradását meggátolni. Meggyőződésem, hogy nem igazak azok a vádak, hogy olyan jellegű lemaradások vannak ebben az országban, amelyek kezelhetetlenek. Természetesen nemcsak kormányzati felelősség - nemcsak kormányzati felelősség! - a családtámogatási rendszer biztosítása, hanem egy jó összhangban, a ko rmányzati és az önkormányzati munka kapcsán találhatjuk meg azt a végső megoldást, amelynek eredményeképpen, meggyőződésem, ma azt tapasztalhatjuk, hogy a
