Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 30 (245. szám) - A területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3409 az egészségügyi intézményekbe, a tűzoltósághoz csatlakozni, tehát egyéb szükséges háttérvizsgálatokat megnézett, és ezután terjesztette az Országgyűlés elé. Már akkor is felmerült több esetben, hogy ha a községeket megilleti az a jog, hogy mindig a szélső község kérje egy másik megyéhez való csatlakozását, akkor lehetséges, hogy előbbutóbb elfogy egy megye, mert valamelyik mindig szélső község lesz, és az kérheti a csatlakozását egy másik megyéhez, különösen akkor, ha emögött nem egy valódi népképviseleti döntés van, hanem egy szűk képviselőtestületi döntés, amely elképzelések lehet, hogy szöges ellentétben állnak azon kisközség vagy akár nagyobb terület, város, nagyközség lakosainak a valódi akaratával - ezért szer intem elengedhetetlen. Ha a népszavazásnak valamiféle terepét keressük, akkor igenis ez egy kiváló terepe a népszavazásnak, nem is lehet más. Én azt csodálom, hogy eddig nem így volt. Tehát itt nem arról van most szó, hogy ez a módosító indítvány valamifél e új elemet visz ebbe az eljárásba, hanem azt az elemet viszi bele, amely eredetileg kellett volna, hogy legyen. Vagyis helyére teszi az egész kérdést, amely kérdés eddig nem volt megfelelő módon rendezve. Ismerünk arra példákat, hogy milyen községátcsatol ások voltak. Voltak olyanok - szándékosan nem nevezek meg községeket, nehogy ezzel valakit is megbántsak , hogy a Tisza egyik partján volt a község nagy része, és egy egészen kicsi része volt a másik részén. Mi volt az igény? Hogy ahhoz a megyéhez tartozz on, amely a kis részt foglalta magában. Ha itt népszavazás lett volna, én biztos vagyok benne, hogy ez nem kerül az Országgyűlés elé, mert a nép, a nagyobb része a községnek úgy döntött volna, hogy ne kerüljön át. Ez elvonatkoztatható vagy vonatkoztatható más, előttünk lévő példákra. Éppen ezért hangsúlyozni kívánom: nagy szükség van e módosításra, nagyon jó, hogy ezt a módosítást a parlament tárgyalja. Azt kívánom ismételten megerősíteni, hogy népszavazással kerülne ez az egész eljárási rendszer a normális medrébe, ezért mi javasoljuk a módosítást. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Há z! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja időszerűnek tartja ennek a törvényjavaslatnak a megvitatását, mert például a regionális fejlesztéseket támogató uniós források megnövekedése egyre több, határterületen ál ló települést állított dilemma elé, hogy vajon melyik régióhoz érdemes tartoznia. Ebben az évben hét település kérte átcsatolását más megyéhez, míg a megelőző tíz esztendőben összesen csak nyolc település kérte átcsatolását. Tagadhatatlan, hogy van egy növ ekvő hajlandóság a megyeváltás kérdésében, és egyes települések esetében kérdéses az ilyen törekvés megalapozottsága. Az átcsatolás kérését kiváltó okok sokrétűek, ezt tapasztaltam BácsKiskun megyei választókerületem példáján, amelyikhez Tiszaug, korábban JászNagykunSzolnok megyei község csatlakozott. Tiszaug esetében a megyeközpontba történő utazás közlekedési nehézségei és a megyei területfejlesztési viták idézték elő a váltást, és meg kell hogy mondjam, sikeres megyeváltásról van szó, és ezt megelőzté k korábban helyi népszavazások is. Az átcsatolások gyakori indoka az, hogy a megyét váltó települések úgy érzik, hogy nagyon távoli, idegen számukra a hagyományos megyeközpont. Néhány év elteltével arra is rájöhetnek, hogy az új megyeközpont is idegen és t ávoli számukra, mert változatlanul két megye határterületén helyezkednek el. Kérdezem: nem kellenee felújítani, visszahozni a gyakorlatba a járási központokat s egyáltalán a járási településrendszert? (Dr. Kis Zoltán: Így van!) A járási közigazgatás régen faluközelbe hozta a megyei közigazgatást. A járások megszűnése után általánossá vált a megyeközpontoktól távolabbi települések mostohább helyzete. (Dr. Kis Zoltán: Kistérség és régió.) A most megalakuló kistérségek olyan államigazgatási egységek csírái le hetnek, amelyek majdan
