Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 29 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3369 Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, mindenkinek világos, hogy a hatalommegosztás elve azt jelenti, legalábbis szerintem, de azt hiszem, hogy sokunk szerint, hogy a bíróságokat, a bíróságok ítéleteit ebben az országban mindenki bírálhatja, bírálh atja a sajtó, bírálhatja egy ügyvéd, csak a végrehajtó hatalom tisztségviselői, miniszterek, miniszterelnök nem bírálhatják; hozzáteszem: szerintem országgyűlési képviselők sem bírálhatják, és mindenki más bírálhatja. Ez a kormány ú gy gondolja, ahogy az államtitkár úr mondja, hogy "a kormányfő itt is csupán konkrét ügyben gyakorolt kritikát, mert a bíró nyilvánvalóan hibázott." Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök, az igazságügyminiszter bíróságokat bírál. El tudja képzelni, Weszelovszky képviselő úr vagy Mécs képviselő úr, hogy ha az első szabadon választott parlamentben az akkori kormány valamely tagja bírósági ítéletet bírált volna, különösen ha a második szabadon választott parlamentben a szocialistaszabad demokrata kormá ny valamely tagja bírósági ítéleteket merészelt volna bírálni, micsoda felhördülés fogadta volna azt! (19.50) Ma azonban a Fidesz vezette kormány FideszMDFes igazságügyi államtitkára ezt szabadon megengedi magának, és ezek után egy héttel később még mind ig államtitkár. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem a kormány még jelen lévő tagját, hogy kíváne reagálni. (Benyhe István nemet int.) Nem kíván reagálni az államtitká r úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, "Hősök emlékezete" címmel. Öné a szó, képviselő úr. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszon y. Egy nagyon szimpatikus ember emlékét szeretném felidézni ebben a rövid öt percben, dr. Szilágyi Józsefét, aki 1917. április 24én született Debrecenben, paraszti családból. Édesapja korán meghalt, a gazdasági válság szegénnyé tette a családot, özvegy éd esanyja azonban összeszedve minden erejüket, taníttatta legkisebb gyermekét, aki a Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, majd ugyanitt a Tisza Istvánról elnevezett egyetem jogtudományi karán szerzett diplomát 1939ben. Már egyetemista korában is az igazságot kereste. Az egyetemen szélsőjobboldali diákok verték a zsidó, a zsidó származású hallgatókat. Ő egy nagy bottal járt, és megvédte a zsidó kislányokat és a gyengébbeket. Bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységébe még egyetemi hallgatóként, a demokratikus erők antifasiszta összefogását szorgalmazta. 1938ban tagja lett az illegális kommunista pártnak. 1940 tavaszán letartóztatták, és a társadalmi rend felforgatásának vádjával három év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. 1944. m árcius 15én szabadult. Ezt követően a háború végéig bujkált. 1944 végén Debrecen rendőrkapitánya lett, majd a Kommunista Párt megbízza az országos rendőrkapitányság megszervezésével. 194749 között a pártközpont katonai karhatalmi osztályának a vezetője. 1948tól a központi ellenőrző bizottság tagja. 1949ben nyíltan és határozottan megkérdőjelezte a Rajk László és társai elleni vádak megalapozottságát. Tisztségeiből leváltották. A következő évtől vállalati osztályvezetőként dolgozott a Termékforgalmi Váll alatnál. 1953 után Nagy Imre köréhez csatlakozik. Amikor pedig Nagy Imrét eltávolítják, majd kizárják a pártból, ő mellette marad. Ezért 1956 elején kizárják a Magyar Dolgozók Pártjából, vagyis a kommunista pártból. 1953ban beiratkozott a Budapesti Műszak i Egyetem esti tagozatára gépészmérnöki karon. 1956. október 13án, nem sokkal a Rajktemetés után a barátok és a bajtársak nevében ő búcsúztatta a Néphadsereg rehabilitált főtisztjeit az újratemetésen.