Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 28 (243. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János):
3226 kezdeményezte. A vita során többször vag y nagyon erélyes megfogalmazásban hangzott el, hogy ez mintegy kikényszerítette a kormány részéről a beszámolót. A helyzet azonban nem ez. A helyzet az, hogy egyfelől az alkotmány 39. §a kimondja, hogy a kormány felelős az Országgyűlésnek, s e felelősség jegyében köteles annak beszámolnia. 1990ben pedig egy olyan közmegegyezés született a pártok között, hogy a beszámolót a demokrácia jegyében ne maga a kormány vagy a kormánypártok kezdeményezzék, hanem az ellenzék. Így az Antallkormány idején Fodor Istvá n, az MSZMP korának országgyűlési elnöke, majd független képviselő kezdeményezte a kormánybeszámolót; a Hornkormány idején az MDF részéről Pusztai Erzsébet volt az ellenzéki kezdeményező. Most, az Orbánkormány periódusában a kisebbik ellenzék, az SZDSZ k épviselte - mondjuk úgy - a kihívót. Ez a tény tehát nem marasztalható el, a kormány nem követett el mulasztást. Ha valahol mulasztást követtek el, az az ellenzék volt, mivel az alapmegállapodás a négyéves ciklus közepe tájára teszi a beszámolóra való fels zólítást. S ez volt az első alkalom, hogy az ellenzék kormánybeszámolóra való felszólítása a kormány harmadik évére került, azaz egy évet csúszott az ügyintézés. Aki a három kormányperiódust eltöltötte a parlamentben, az tudja ezt a szabályozást, aki menet közben lépett be az Országgyűlés munkájába, annak kötelező tájékozódnia, s ha tudja, ismeri a kormány parlamentnek adandó beszámolójára az egyezményes kötelezettségeket, akkor nem utasíthatja vissza a miniszterelnök vitanapért mondott köszönetét, s nem a kormányt teszi felelőssé a beszámoló időpontjáért. Ez annál különösebb, mivel éppen annak az ellenzéki pártnak a vezetője, képviselője utasította el és marasztalta el a kormányt, aki egy évvel csúsztatta el a beszámolóra való felkérést. Lehet, hogy ez egy kis ügy, jóllehet a politikában ennél különösebb jelentősége van egy ilyen esetnek, de nem lehet semmi sem kis ügy; mint ahogy a kormánybeszámolót indítványozó ellenzéki pártvezető ily módon való beszédkezdése is meghatározó. Ha ugyanis a személyt és annak parlamentben való munkásságát szemléljük, biztosak lehetünk abban, a miniszterelnökre, a kormányra mondott elmarasztaló bevezetés nem tájékozatlanság, nem tudatlanságból eredő hiba. A következőkben az ellenzék részéről minden, kormányzatban dolgozó személ y, minden kormánypárti képviselő, minden kormányzati munka ebben a felfogásban jelenik meg. Jellemző, hogy bár a kisebbik ellenzéki párt nyújtotta be a beszámolóra a felszólítást, s a létszámra jutó időarány az SZDSZ számára öt fölszólalást tett lehetővé, a fő mondanivaló a depolitizálás, az átpolitizálás, a feketemunka, a mutyizás, a megkukulás és egyéb kifejezésekkel körüljárva a kormány teljes kudarca volt. Nos, a kormány teljes kudarcát az öt SZDSZes képviselőn túl a nagy ellenzék, az MSZP képviselte m ég, mintegy ötven felszólalással. Figyeljünk rá, hogy a Hornkormány alatt elhangzott vélemények száma összesen 63 volt, azaz öt hozzászólással haladta meg az egész a most elhangzott ellenzéki megnyilvánulásokat. Így vajon hányszor kellett ismételniük a te ljes kudarc kitételeit? A lezajlott politikai vitanap után a civil beszélgetések azt mutatták, hogy az egyhangú ismételgetések, az érvek nélküli elmarasztalások, az érzelmileg színezett vélemények inkább unalmasak, mint meggyőzőek voltak. Az ellenzék nézet ei azok számára voltak meggyőzőek, akik eleve ezekkel a nézetekkel indultak a vitába, és név szerint lehetett jósolni, ki hogyan vélekedik majd a kormány hároméves munkájáról. Itt azonban nemcsak nézetekről, véleményekről van szó. Hogy az MSZPSZDSZ vezett e kormányzati gyakorlat mit hozott magával, már azt is látta, megtapasztalta az ország. Hogy e nézetek ismétlése mellett kívánjáke megtapasztalni a gyakorlat ismétlését is, arra majd a választások adnak választ. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) :
