Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 27 (242. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. (XI.4.) Ogy. határozat megvalósulásáról szóló beszámoló; a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2974 Röviden szólnék a H/5030. számú országgyűlési határozati javaslatról, amely a felsőoktatás fejlesztésé nek kiemelt céljairól szól. A bizottság az országgyűlési határozati javaslatot 12 igen, 7 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Annyit monda nék csak tájékoztatásul, képviselő úr, merőben szokatlan, hogy az ötperces bizottsági ajánlást a vezérszónoki felszólalásokat követően két percben fejezik be a képviselőtársaim. A napirendi ajánlás értelmében kerül sor ötperces időkeretben ennek az ismerte tésére, úgyhogy kérem, hogy a jövőben ezt próbálják meg öt percbe szorítani. Kétperces időkeretben megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen, e lnök asszony. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mint ismeretes, a felsőoktatás finanszírozásának rendkívül rossz a belső aránya, hiszen 60 százalék körüli forrás az, amit a költségvetés biztosít, és 40 százalékát a piacról kell megkeresni. Van egy olyan el képzelés, amelynek korábban Pokorni miniszter úr is hangot adott, hogy ezt az arányt 50:50 százalékra kell majd redukálni, tehát 50 százalékát finanszírozni, 50 százalékát a piacról megkeresni. Szeretném elmondani, hogy ez képtelenség. Képtelenség arra kén yszeríteni a felsőoktatási intézményeket, hogy naponta azért küszködjenek, hogy a megélhetésükhöz szükséges forrásokat biztosítani tudják, tehát a 40 százalék is rendkívül magas, az 50 százalék pedig tarthatatlan. Az európai átlag 70:30 és 80:20 százalék k özött mozgott, de van olyan ország - például Finnország , ahol 90:10 százalékos ez az arány. Tehát a kormányzat felelőssége az, hogy milyen a felsőoktatása, milyen a felsőoktatás ellátottsága. Ha a hallgatói számot növelni kívánjuk, akkor ahhoz hozzá kell illeszteni a megfelelő finanszírozási bázist is, amelyet egyébként a költségvetésnek biztosítania szükséges. Ez a fajta piacosítás tarthatatlan. Ehhez kapcsolódik az is, amit a határozat is megemlít, hogy a felsőoktatási intézményben oktatók bére illetmén yminimumot biztosít. Sajnos, ilyen a felsőoktatási dolgozók bére, siralmasan kevés. Ha ezt összehasonlítjuk más gazdasági ágazatokéval, akkor az átlag körüli vagy átlag alatti bérszínvonalat biztosítja. Bizony a 92 ezres tanársegédi bértől a 230 ezer forin tos egyetemi tanári bruttó bérekig nagyon rosszak az arányok, és alacsonyak a bérek. Aki a pályán 2530 éve van, és professzor, 230 ezer forintból kap 152 ezer forintot, ebből nem tudja biztosítani a megélhetését, a családja eltartását, mint ahogy egy taná rsegéd sem 65 ezer nettóból a családalapítást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Tehát itt egy jelentős bérkorrekcióra és módosításra van szükség. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Többen szó ba hozták a felsőoktatási béreket - kétségtelen, hogy számos igazságtartalma van. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a felsőoktatásban a bérek kérdése három vagy két évvel ezelőtt is még arról szólt, hogy a pályakezdő tanársegédi kör és a pr ofesszori kör közötti fizetéskülönbség hatnyolcszoros arányt ért el azzal, hogy a garantált bérrendszerhez áttértünk. Nem azt mondom, hogy ez a világok netovábbja és a lehető legjobb megoldás; ez egy kezdő lépés.