Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 27 (242. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. (XI.4.) Ogy. határozat megvalósulásáról szóló beszámoló; a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. BAZSA GYÖRGY, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2955 Köszönöm. A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi véleményt Bazsa György képviselő úr ismerteti. Megadom a szót. DR. BAZSA GYÖRGY , az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm, elnök ú r. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az oktatási bizottság ülésén nem voltunk egyforma véleménnyel arról, hogy ez a beszámoló a hat évvel ezelőtti országgyűlési határozat végrehajtásáról mennyire ad valós képet egyrészt az ott megfogalmazott feladatok teljesítés éről, másrészt értelemszerűen a magyar felsőoktatás jelenlegi helyzetéről. Azt láttuk, hogy elismeri ugyan a szocialistaliberális kormányzat által megfogalmazott feladatok, célok megvalósításában elért eredményeket, de ez a kép messzemenően nem teljes, a magyar felsőoktatás nincs ilyen megnyugtatóan jó helyzetben, mint amit ebből a jelentésből az olvasó alkalmasint kiolvashatna. Alapjában tehát a benyújtott anyaggal, a határozattal vannak gondjaink, mert a magyar felsőoktatás egyébként működik, sok szempon tból eredményesen, ugyanakkor nagyon nehéz körülmények között, nagyon sok kritikus helyzetet leküzdeni megpróbálva működik. A hallgatói létszám emelésének - mint ezt már sokszor hallottuk - egyébként helyes szándékát és gyakorlatát természetesen üdvözölhet nénk, hogyha ez a létszámemelés nem egyfajta voluntarista célként lebegne a most keretszám felett döntők előtt, hanem azt is figyelembe vennék, hogy milyen feltételek és körülmények között lehet és kell ezt a hallgatói létszámot oktatni. Ezek ugyanis nagyo n rosszak, egyre rosszabbak, és sajnos ezek a most elinduló fejlesztések három évet késtek, és így három év behozhatatlan hátrányban van a magyar felsőoktatás infrastrukturális fejlesztését tekintve. Kétségtelen, hogy a 42,5 milliárd szép eredmény lehet és lesz, de ha hozzávesszük, hogy mondjuk, a 2000es költségvetési beszámolóban az szerepel, hogy a felsőoktatást érintő 80 beruházásból 40 el sem indult, annak felhasználása nulla forint, tehát a fejlesztések fele el sem kezdődött, akkor már valósabb képet kapunk arról, hogy mi is a helyzet. Szó volt a bizottsági vitában arról, hogy az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés valóban elindult, de még mindig csak a hallgatói létszám - ha a nappalit nézzük - 2 százalékát jelenti, annak a 160170 ezer n appali hallgatónak mindössze 2 százaléka, 3 ezer fő vesz részt az AIFSZben, és ebből is egyébként a fele a középiskolák által szervezett és folytatott képzésben. (10.10) Tehát az eredmény messze nem olyan jó, mint amit ez az önmagá ban - ugyan kicsi számoknál könnyen produkálható - évente 40 százalékos növekedés sugall az olvasónak. Ami a képzés egyéb kérdései közül nem megnyugtató számunkra, az a szakburjánzás ügye. Igaz ugyan, hogy egy kritikusan működő Magyar Akkreditációs Bizotts ág hagyott jóvá, legalábbis ajánlott a miniszternek jóváhagyásra több mint 450 szakot, de amikor ott volt a bizottság előtt, maga a miniszter úr is világosan kimondta, hogy ez egy túlzott szakszám, ez túlzott specializálódást jelent; de sajnos nem történt semmi az ügyben, hogy kevesebb, szélesebb alapozású alapszakkal induljon meg a képzés, és csak később, amikor már a hallgató is jobban látja a kvalitásait, az érdeklődése is világosabbá válik, akkor teremtődjenek meg a szakosodás feltételei. A kreditrendsz ert illetően, amely ennek a képzésnek egy valóban fontos, rugalmasságot, másrészt mobilitást biztosító lehetősége lenne, azt kell mondani, hogy lenne, mert ugyan jó néhány intézmény már elkezdte és gyakorolja is ezt az oktatásszervezési módot, de a kreditr endelet jó nagy késéssel, még mindig nem hatályosan jelent meg, majd most, a közeljövőben kezdődik el. De ennek az lesz az eredménye, hogy az igazi célja, az egységes, mindenki számára azonosan értékelhető kredit nem fog megjelenni a magyar felsőoktatásban , nem lesz olyan normális rendszer, mint abban a nagy Amerikában, ahol spontán is normálisabban alakultak ki a kreditrendszer használatának és működésének nem is feltétlenül szabályai, gyakorlata - nálunk a divergálás nagyobb mértékű, mint a konvergálás.
