Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 12 (240. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - SCHMIDT FERENC (Fidesz):
2842 Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Schmidt Ferenc képviselő úr, a Fidesz képviselője, "Em lékezés Wekerle Sándorra" címmel. A képviselő urat illeti a szó. SCHMIDT FERENC (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Wekerle Sándor az 1867es kiegyezés utáni időszak első polgári származású miniszterelnöke, államférfi, 1848. november 14én, tehát 15 3 évvel ezelőtt született a Fejér megyei Mór városában, ahol magam is lakom. Politikustársaitól eltérően ő előbb és elsősorban volt pénzügyi és gazdasági szakember, és onnan került be a magyar politikai fejlődés irányítói közé. Fejlődésének ez az egészen k ülönleges iránya megfigyelhető államférfiúi egyéniségén is. A politikus ugyanis rendszerint bizonyos eszmék mellett kötelezi el magát, és ezekkel emelkedik vagy bukik. (19.50) Arra az igazságra, hogy a gyakorlati politikus működésének határa ott van, ahol megszűnik az eszmék megvalósításának lehetősége, a politikus általában csak keserű tapasztalatok árán jut el. A gazdasági életben működő alkotó gondolkodásmód, mint Wekerléé, mindig a létező adottságokkal számol, amelyekből az egészséges eszmék megvalósítá sára alkalmasat választja ki. Wekerle Sándor tehát nem készült politikusnak, hivatalnoki pályafutása kezdetén még csak pénzügyi és közgazdasági téren csillogtatta fényes tehetségét, amelyről később kétségtelenül kiderült, hogy az ország politikájának vezet ésére sem méltatlan. Azon ritka magyar államférfiak körébe tartozott, akiknek eszmevilágát gazdasági ismeretek és elgondolások termékenyítették meg és gazdagították. Abban a hírben állt, hogy a minisztériumnak úgy az elméleti kérdé sekben, mint a folyó hivatalos ügyekben a legtájékozottabb hivatalnoka volt. 1886tól államtitkárként a pénzügyek tényleges irányítója, miután ennek előtte is képviselte a minisztériumot pénzügyi, közgazdasági dolgokban - államhitel, vasút és költségvetési ügyekben , valamint bizalmas természetű fontos kiküldetésekben. Az 1887. évi választások alkalmával érdemei jutalmául képviselői mandátumot nyert, országgyűlési képviselő lett. A Házban igen rövid idő alatt népszerű lett, szakszerű felszólalásai következ tében mint kitűnő szónok és erős vitázó vált ismeretessé. Pénzügyi államtitkárként törvényhozási és adminisztratív téren fejtette ki munkásságát. Jelentős szerepe volt még a cukor, szesz- és fogyasztási adókról, a dohányjövedékről, az államadósságok konve rziójáról szóló törvényjavaslatok előkészítésében és a parlamentben való képviseletében. Ezzel nagymértékben hozzájárult az államháztartás egyensúlyának helyreállításához és a magyar államhitelnek a külföldi nagy pénzügyi csoportok körében való emeléséhez. E törvények megalkotása is az ő nevéhez fűződött. 1889. április 9én pénzügyminiszterré nevezték ki. Tisza Kálmán és Szapáry Gyula gróf lemondása után 1892. november 17én Wekerle Sándor lett a miniszterelnök. Magyarország első polgári származású miniszte relnöke német ajkú családból származott. Miniszterelnökként a pénzügyi tárcát megtartotta magának. Első miniszterelnöksége teljes egészében egyházpolitikai harcok jegyében folyt le. Az állam és az egyház szétválasztását szolgáló törvények megalkotása kere tében erőfeszítéseket tett a vallás szabad gyakorlatára. Sor került a kötelező polgári házasságra, az állami anyakönyvvezetésre vonatkozó törvények megteremtésére. A külpolitikában egyike a német orientáció képviselőinek. Nemcsak az Ausztriával való gazdas ági közösséget pártolta, de arról álmodozott, hogy a közösség kiterjed Németországra is, és ezzel létrejön a középeurópai vámunió. Az ő miniszterelnökségéhez fűződik az államháztartás egyensúlyának helyreállítása és a költségvetési deficit megszüntetése, az aranyvalutára való áttérés megvalósítása, a pénzügyi közigazgatás újjászervezése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
