Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 12 (240. szám) - Dr. Fenyvessy Zoltán (MIÉP) - a miniszterelnökhöz - "Mennyire komolyan gondolja a kormány a kommunista diktatúra kárvallottai helyzetének rendezését?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2786 autópálya szegedi csomópontjától a 43as számú főútig épül ki, Makó keleti irányú elkerülésével. Így a kiszombori határátkelőhely felé is közvetlen kapcsolat létesül, és annak sem lát juk akadályát, hogy az M43as ezen térségi szakasza önálló ütemként valósuljon meg. Ez finanszírozási és egyéb okokból, úgy gondolom, hogy előbbre viszi az ügyet. Végül: szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy a magyar gyorsforgalmi úthálózat fejlesz tési programjában az M43as építése nem szenved késedelmet más fejlesztési elképzelések miatt. Nyilvánvaló, hogy a szomszédos országokkal, különösen a magyarlakta területekkel több gyorsforgalmi úthálózatkapcsolatot is kell tervezni, így került előtérbe a MarosvásárhelyKolozsvárDebrecen útvonal is. Ez azonban nem szorítja háttérbe a SzegedNagylak közötti autóútépítést. Köszönöm szépen, köszönöm a türelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.) Dr. Fenyvessy Zoltán (MIÉP) - a miniszterelnökhöz - "Mennyire komolyan gondolja a kormány a kommunista diktatúra kárvallottai helyzetének rendezését?" címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Dr. Fenyvessy Zoltán , a MIÉP képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Mennyire komolyan gondolja a kormány a kommunista diktatúra kárvallottai helyzetének rendezését?" címmel. A kérdésre a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező dr. Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszony helyett Hende Csaba államtitkár úr válaszol. Öné a szó. DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP) : Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A közelmú ltban lezajlott 1956os megemlékezések ismét a felszínre hozták a kormánynak azt a mulasztását, amelyet a kommunista diktatúra egyes kárvallottaival szemben a mai napig nem pótolt. Igaz, születtek az elmúlt három évben ezek egy részére jogszabályok, amelye k részben anyagi, részben erkölcsi igazságtételt és kárpótlást igyekeztek nyújtani ennek a többféle módon hátrányba szorított társadalmi csoportnak, azonban ezek a jogszabályok sajnálatosan szűkre sikerültek, a kárvallottak jelentős része kimaradt azokból. Hogy csak a legjelentősebb csoportokat ismertessem: az ötvenes évek elejének munkaszolgálatosai, a hadiözvegyek és hadiárvák egy része, a három éven aluli szabadságvesztésre ítéltek, a Felvidékről kitelepítettek, az '56 utáni tiszti esküt le nem tevők és így tovább. Szomorú volt hallani az ezekhez a csoportokhoz tartozók panaszait, akik azt mondták, hogy az előző MSZPs kormánytól nem is várták helyzetük rendezését, mert amelyik kormány miniszterelnöke fegyverrel fordul saját népe ellen a megszállókat kisz olgálva, és mindezt egy "na és"sel elintézve, attól ők nem remélhettek megértést. Nem is kaptak természetesen. De abban bíztak, hogy majd az új kormány megérti és megoldja problémáikat, de sajnos csalódniuk kellett. Pedig ehhez nem is kétharmados többségű törvények kellenek, az egyszerű többség elég, amit ráadásul a MIÉP is szívesen támogatna. Tehát nem kell hozzá más, csak kormányzati akarat, elhatározás. Kérdem tehát, hogy megvane ehhez a kormányzati szándék, mert az idő mellett a jóvátételre szorulók i s vészesen fogynak. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
