Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 8 (238. szám) - Egyes közhatalmi feladatokat ellátó, valamint közvagyonnal gazdálkodó tisztségeket betöltő személyek összeférhetetlenségéről és vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz):
2562 saját véleményét mondja el, és nem a bizottsági álláspontot. (Kovács Tibor: Nekem a kisebbségi véleményt kellett elmondanom, nem a bizottsági véleményt!) Elnézést kérek, az a felvezetésből nem derült ki, hogy kisebbségi vélemény (Kovács Tibor: Kiderült, kiderült!) , vagy ha kiderült, akkor én hallottam félre, és akkor elnézést kérek. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportja egyetért az előterjesztéssel, és - legalábbis ahogy azt én az eddig a tör vényjavaslatról az alkotmányügyi bizottsági előtti vita pontos áttekintéséből megállapíthattam - nincsenek olyan gondok, amelyek miatt a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleménye alapján egyáltalán szót lehetne emelni. Nevezetesen a számvevőszéki képvis elő úr támadja azt, mert a törvényjavaslat meggondolatlan, a törvényjavaslatot vissza kell vonni - ezeket a kampánycélokat nem nagyon értem, és erre nem is kívánok kitérni, mert ennek, azt hiszem, semmi köze ehhez a jogszabályhoz. Azzal szeretném kezdeni a véleményemet, hogy Tóth András képviselő úr a bizottság előtt számtalan kifogását fogalmazta meg, azokról itt nyilván beszélni fog, mindenesetre azzal kezdte hozzászólását, hogy: "magával a rendezéssel és az elveivel - szó szerint mondom - nekünk semmi ba junk nincsen". (Tóth András bólogat.) Én is úgy érzem, hogy ez a helyes megnyilatkozás ebben a kérdésben. Nem értem ezeket a vitákat, amikor példálózva kiveszünk bizonyos személyeket abból a körből, amely a javaslat szerint érintett, mert a bizottság előtt is, az indokolásban is egyértelműen szerepel, és most is rendkívül pontosan megmagyarázta az államtitkár úr, hogy mi az a két vezérlő elv, amelynek alapján tulajdonképpen a vagyonnyilatkozat általánosítása bevezetésre kerül. Ilyen körülmények között meggy őződésem szerint a vagyonnyilatkozattételi kötelezettség egyáltalán nem sérti a Magyar Köztársaság elnökének a tekintélyét, és nyilvánvalóan semmilyen sérelmet nem szenvednek el azok az ombudsmanok, akiknek a törvény szerint vagyonnyilatkozatot kell tenni . Pontosan végig kell olvasni a törvényjavaslat indokolását, amiből tökéletesen meg lehet állapítani azokat a rendezési elveket, amelyek egy korábban elkezdett, majd egyre szélesülő jogintézményt valamennyi lényeges közmegbízatást betöltő személyre, illetv e a közvagyonnal rendelkezők körére kiterjesztenek. A bizottsági álláspontok ismertetésénél elhangzott az a kérdés, hogy a kormány előterjesztője nem tudta megmondani, ez pontosan hány személyt érint. Tisztelettel, ez így azért csak féligazsá g, mert a bizottsági ülésen elhangzott - és a kormánypárti képviselők számára ez teljesen megnyugtató válaszként lett elfogadva , hogy ez a kör azért nem határolható be ma pontosan, mert hisz az előttünk lévő javaslat kiterjeszti a vagyonnyilatkozattétel i kötelezettség előírásának lehetőségét a közalkalmazottak egy részére, és hogy a közalkalmazottak mely része lesz vagyonnyilatkozat adására kötelezett, azt az adott tárcát vezető miniszter saját rendeletében fogja szabályozni. Itt tehát az adott miniszter ek kapták meg ezt a lehetőséget, mert az valóban nem lenne szerencsés, hogy minden közalkalmazottnak vagyonnyilatkozatot kelljen tenni, de ahol a miniszter úgy látja, azt a kört ő jogosult beszabályozni. Röviden a Számvevőszék felvetéséről szeretnék még be szélni. Azért az nem egészen úgy hangzott el az alkotmányügyi bizottságban, mint ahogy azt a számvevőszéki bizottságról hallottuk. A számvevőszéki képviselő az alkotmányügyi bizottságban két lehetőséget mutatott fel. Az egyik lehetőség az, hogy szerintük n ekik ehhez semmi közük. Nevezetesen arról van szó, hogy a közpénzekkel kapcsolatos döntéselőkészítésben részt vevő személyek és közalapítványok, valamint az ezekkel kapcsolatos személyi kör vagyonnyilatkozata kerüljön a Számvevőszékhez. Tehát az volt az e gyik alternatíva, hogy az Országgyűlés mentesítse a Számvevőszéket ettől a kötelezettségtől, vagy ha úgy dönt, hogy mégis, akkor ennek a tárgyi feltételeit kell biztosítani a Számvevőszék részére. Ezzel kapcsolatban a második dolgot röviden elintézném azza l, hogy sem a számvevőszéki, sem az alkotmányügyi bizottság nincs abban a helyzetben, hogy a Számvevőszék költségvetésével, illetve a személyi feltételeivel kapcsolatos kérdésekben akár ajánlást is tehetne, ennek meggyőződésem
