Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 5 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - Képviselő frakcióból történő kilépéséről - Frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - A büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők védelmi programjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
250 Felvetődik végezetül az a kérdés, hogy most kelle megalkotni ezt a törvényt. Alapvetően büntetőeljárásjogi normáról van szó, és mint tudjuk, ezeknek a normáknak nincs visszaható hatályuk. Ha megvizsgáljuk a tegnapi kormánydöntéseket, a kormány ott is a büntetőjogi normák szigorítása mellett foglalt állást. De a jelenleg folyamatban lévő korrupciós ügyekben ez az elképzelés, tehát a magasabb büntetési tétel alkalmazásának a lehető sége nyilvánvalóan fel sem merülhet. Tehát amikor ezt az új jogintézményt megalkotjuk, akkor nem arra kell gondolni, hogy ez jelenleg nem tűnik égetően szükségesnek, hanem arra, hogy bármikor előállhat az a helyzet, amikor az alkalmazására lehetőség nyílik és kötelességünk mutatkozik. (9.30) A FideszMagyar Polgári Párt képviselőcsoportja az általam elmondottakból következően támogatja a törvényjavaslatot, és azt kéri az Országgyűlés többi képviselőcsoportjától is, hogy szíveskedjenek támogatni. Köszönöm sz épen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében megadom a szót Gál Zoltán képviselő úrnak; őt követi majd Pokol Béla kép viselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, képviselő úr. DR. GÁL ZOLTÁN , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem tudom, feltűnte önö knek, hogy itt az elmúlt évek során a Belügyminisztérium előadói meglehetősen lakonikusan, rövid időtartamban indokolták az előterjesztéseiket. Ez természetesen lehet akár dicséretes dolog is, azonban úgy gondolom, hogy ennél a törvényjavaslatnál is inkább egyfajta hiányérzetet kelt az emberben; ha nagyon rosszindulatú lennék, azt mondanám, hogy szándékos elhallgatása bizonyos kérdéseknek. Tudniillik erről a törvényjavaslatról vitatkozva tulajdonképpen a szervezett bűnözésről kellene vitatkoznunk. Ugyanis e z a törvényjavaslat minden bizonnyal nem született volna meg, nem születtek volna meg azok a nemzetközi késztetések, amelyek hatottak ránk, ha nem kellene beszélni a szervezett bűnözés térnyeréséről, annak nemzetközivé válásáról. Hiszen tanúvédelmi szabály aink - mint ahogy azt Gyimesi képviselőtársam elmondta - voltak, vannak is. Itt nyilvánvalóan egy olyan új helyzetre való reagálásról van szó, amely szükségessé teszi, hogy az eddigi szabályok gyökeresen megváltozzanak, más rendszerek jöjjenek létre. Tehát az, hogy egy ilyen tartalmú törvényjavaslat az Országgyűlés elé került, mondom, a szervezett bűnözéssel van összefüggésben. Ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot is megítélhessük, kellene beszélni a szervezett bűnözésről, és végre őszintén kellene beszélni ebben az országban, mint ahogy hasonló a helyzet az éppen a Gyimesi képviselőtársam által is megemlített, hamarosan az Országgyűlés elé kerülő büntető törvénykönyvmódosítással is, ami az előzetesen beharangozott korrupcióellenes programhoz kapcsolódik. Eg yetértek az államtitkár úr rövid expozéjában elhangzott egyik gondolattal, hogy ezek az eszközök, amelyekről itt most mi beszélünk, és ezek a szabályok nyilvánvalóan szükséges, de közelről sem elégséges feltételei annak, hogy a magyar, és mondhatni, ma már a nemzetközi közvélemény, a magyar társadalom eredményesen vegye fel a harcot a bűnözéssel és azon belül a szervezett bűnözéssel. A következőkben megpróbálok néhány gondolatot elmondani a szervezett bűnözésről, illetőleg arról a helyzetről, ami ennek kapc sán az országban kialakult, és azokról a felfogásokról, amelyeket többékevésbé érezni lehet, mindenekelőtt természetesen, ahogy mi a kormány ez irányú tevékenységét látjuk.
