Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 7 (237. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat; a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes ál... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2359 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Hallgatva a vitát úgy tűnik, hogy ennek az előterjesztésnek nagyobb támogatói a Fidesz padsorában ülő országgyűlési képviselők, mintsem az előterjesztő háta mögött ülő, a kisgazda tárcához oly hűséges kisgazda frakció tagjai, hiszen ők már egykét olyan problémára fe lhívták a figyelmet, amelyet, azt gondolom, az ellenzéknek sem haszontalan megismételnie. Azt mondta a bizottsági ülésen az államtitkár úr, Kékkői Zoltán: kérem szépen, a magyar mezőgazdaságnak két hatalmas problémája van, az egyik az üzletrészvagyon, a má sik a földtulajdon rendezetlensége, illetve a birtokanarchia. (Dr. Géczi József Alajos: Ha csak kettő volna!) Igen, én is hasonlóan gondolom, mint ahogy szocialista képviselőtársam, ha csak ez a két probléma lenne, akkor az azt jelentené, hogy működik az á gazat, működnek olyan piaci mechanizmusok, amelyek ezt a két problémát abban az esetben önmaguktól megoldják, hiszen ha van jövedelemtermelő képesség, van tőkefelhalmozás, van megfelelő piacszabályozás, van megfelelő agrárpolitika, akkor az, hogy a birtok hogy rendeződik, hogy áll össze, milyen gazdaságok alakulnak ki, bizony egy irányított agárgazdaságú agrárpiacban magától szabályozásra kerül. Mivel ez a rendszer így nem működik, és bármerre járunk, azt látjuk, hogy bizony a magyar agrárium az európai uni ós csatlakozás küszöbén eléggé kiszolgáltatott helyzetben van, és az ebből élő több százezer ember nem szívesen gondol a jövőre, és nem nagy optimizmus sugárzik róluk, akkor feltételezem, hogy az előttünk fekvő törvénytervezetek az ő gondjaikat nem fogják megoldani. Kiváltképp nem, ha még azt is komolyan veszem, amit az államtitkár úr úgy aposztrofált, hogy ezzel a törvénycsomaggal, és a nemzeti földalap felállításával az 1920as állapothoz megyünk vissza. Ha Magyarországon az 1920as állapothoz kell vissza menni, akkor bizony ez problémás, annak dacára, hogy már tizenkét éve semmi nem akadályozta az Országgyűlést abban, hogy valóban a piacgazdaságnak megfelelő agrárirányítást és agrárszabályozást végezzen. (12.00) Még akkor sem, ha 1996ban, amikor is az a b irtokrendezési koncepció elkészült, amelyre ugyancsak utalt az államtitkár úr, nevezetesen a most földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítása kapcsán megjelenő közös tulajdon megszüntetése. 1996ban igen komoly igény jelent meg vidéken, elsősorban a kisebb jövedelemmel, kisebb kapcsolatrendszerrel rendelkező, gazdálkodni kívánó emberek részéről, hogy nagyon szeretnék, ha azoknál a tábláknál, amelyeket most az úgynevezett helyi notabilitások próbálnak maguknak megszerezni, nemcsak ők lenné nek jogosultak ott tulajdonhoz jutni, hanem a kisember is. Ennek az igénynek a hatására 1996ban módosításra került ez a törvény, és akkor föloldottuk azt a korábbi 20as korlátot, ami egy tábla vonatkozásában a tulajdonosok számát maximálta, azért, hogy m indenkinek lehetősége legyen a jobb táblákba is bejelentkezni. Tudtuk, hogy ezzel tovább aprózódik a rendszer, nagyon jól tudtuk. Ennek kapcsán dolgozta ki Orosz Sándor egyébként azt a földtulajdonosi hasznosító közösséget, amely ezt a rendszert működtette volna. Önöknek 1999ben, amikor módosították ezt a törvényt, a problémát megoldani nem sikerült, tehát a közös tulajdon rendszere nem oldható egykönnyen meg, és ezzel az előterjesztéssel sem látszik ez a gond orvosolhatónak. A földkiadó bizottságokról tal án ennyit - és ezzel be is fejezném , ez a törvény ezt a problémát nem fogja megoldani. A nagy falat azonban ebben az előterjesztésben nem is ez. Ez egy üzenet értékű jelzés: barátaim, kisparcellák tulajdonosai örüljetek, meg lesz oldva a gondotok - anélk ül, hogy egy birtokrendezési koncepció lenne, ami mögött jogi és közgazdasági eszközök állnak. Mire kiderül, hogy ez nem így van, addigra túl vagyunk a választásokon, tehát el lehet addig lavírozni. A nagy falat azonban a választások előtt kell, amit meg k ell szerezni. Ez pedig az az állami tulajdonú föld, amely most a nemzeti földalapba fog bekerülni, amelyet jelenleg állami tulajdonú részvénytársaságok, kft.k, illetve kisebb részben magántulajdonú mezőgazdasági vállalkozások is használnak, és amelyeknek a haszonbérleti szerződései most járnak le, mert '91ben, '92ben lettek ezek megkötve, tíz évre. Most tehát gyakorlatilag lesz olyan szabad rendelkezésű föld - ha az erdővagyont is ide számoljuk, akkor
