Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2148 A kht.k révén tehát gazdasági, szakmai és egyedi egészségkárosító veszélyességgel kell számolni, amely a betegellátás egészét fenyegeti. A betegellátás területén ugyanis a gazdasági szempontok nem lehetnek kizáróla gosak, az orvos szakmai szempontok háttérbe szorulása kockázatos és elfogadhatatlan. (11.20) Ezt bizonyítja, hogy például Kiskunhalason az önkormányzat 650 millió forintért mondana le a kórház működtetési jogáról, miközben azon gondolkozik, hogy az egész m egye ellátását biztosító fertőzőosztályt, amely évi 60 millió forint úgynevezett veszteséget okoz, egyszerűen felszámolják. Létezhete egyáltalán olyan befektető, amely maradéktalanul magáévá tudná tenni a betegellátás érdekeit? Meggyőződésünk, hogy nem. A fekvőbetegellátás területén Európa országaiban a magántulajdon aránya sehol nem is haladja meg a 10 százalékot. A privatizáció pályázat útján történő nyilvános meghirdetésével egyetértünk, hiányzik azonban a törvényjavaslatból, hogy a pályázatok elbírálá sa során ki dönt. Egyedül a tulajdonos állam, illetve az önkormányzati gazda? Bár a pályázat elbírálása során ki kell kérni a MOK, az érintett betegek érdekképviseleti szervei, valamint a kórházi felügyelőtanács véleményét, a törvényjavaslatból a vélemény ek súlya, konzekvenciája hiányzik. Nagyobb biztosítékot jelentene az elbírálás szempontjából a MOK és az ÁNTSZ egyetértésének az előírt szükségessége. A szektorsemleges finanszírozás törvényi megfogalmazását örömmel üdvözöljük. Az egészségügyi cé lvagyon fogalma bizonyos fokú védelmet jelent az ellátóhálózat megmaradását illetően, amellyel egyetértünk. A célvagyon köréből azonban a háziorvosi praxisokat ki kell emelni. Például a háziorvos halála esetén az örökösnek lehetővé kell tenni a praxis bezá rását, ha ingatlanukat - amelyben a praxis működött - nem kívánják eladni. A háziorvos által épített praxis sem vonható az egészségügyi célvagyon körébe. A 13. § az egészségügyi közintézmények szakmai fejlesztésiprogramkészítési kötelezettségét írja elő. Nem világos, hogy mi a szakmai fejlesztési program célja. Ezek készítése során ki kell kérni az egészségügyi hatóságoknak - melyeknek? , valamint a kórház felügyelőtanácsának a véleményét, fel kell terjeszteni a közszolgáltatásról gondoskodó szervhez és a z Egészségügyi Minisztériumhoz is. De arról már szó sincs, hogy ezt a programot be kelle tartani, és ennek a betartását ki ellenőrzi. Elegendő, ha ezeket előírás szerint - mint korábban - megírják? Az egyetemi klinika definíciójával kettéválik az egyetem, és külön szervezeti egységként jelenik meg a klinikai központ, ugyanakkor megjelenik a graduális és posztgraduális oktatás összevonásának a szándéka. Az egyetemekre vonatkozó átszervezésekkel a MIÉP nem ért egyet. Egyrészt az oktatási és gyógyító funkció a klinikák esetében nem választható el, ugyanis az oktatás a betegágy mellett történik, másrészt aki egy kicsit is ismeri a klinikák tevékenységét, az tudja, hogy a medikusképzés egészen más, mint az orvosok továbbképzése. Az orvostudomány alapjainak az ok tatása minőségileg más, mint a tudomány legújabb eredményeinek a szakorvosok részére történő közvetítése. Időben is elképzelhetetlen, hogy ugyanaz az oktatógárda vállalja a medikusképzés és az orvostovábbképzés terhét a folyamatos betegellátás mellett. Nag y szerencse, hogy a 15. § az egyetemi autonómia tiszteletben tartása mellett csak lehetőséget nyújt a kht.ként létrehozandó klinikai központok szervezésére. Az egyetemi klinikák kht.ként való működését a MIÉP nem támogatja. Az orvosok egységes jogállásán ak a szükségessége nem vitatható. A szabadfoglalkozású orvos fogalma lényegében azonos a vállalkozó orvos fogalmával, tevékenységét szakmailag önállóan, saját felelősségére végzi, szerepel a nyilvántartásban és szakvizsgával rendelkezik. Változatlanul nem világos, hogy milyen célt szolgál akkor a megkülönböztetés. A törvényjavaslat szerint a szabadfoglalkozású orvos az egészségügyi szolgáltatóval kötött megbízási szerződés értelmében szerződő fél, aki az egészségügyi szolgáltatónak okozott kárért felelős, d e a betegnek okozott kárért az intézmény felel. Egy ilyen megbízási szerződés legfeljebb a járóbetegszakellátás területén
