Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2136 fekvő- és járó betegszakellátást végző önkormányzati vagy állami tulajdonban lévő egészségügyi intézmények privatizációját. Ezt az állítást azonban kellőképpen meg kell vizsgálnunk, hiszen nincsen szabályozórendszer nélkül ma sem az ágazat. A miniszter úr az expozéjában elismerte, hogy ma is megvannak azok a szabályozási keretfeltételek, amelyek között egy adott egészségügyi intézmény akár közhasznú társaság, akár más nonprofit vállalkozás formájában működhet. Ezért tehát azt gondoljuk, hogy nem ennek a rendszernek az il yen típusú átalakítását kell megvizsgálnunk, hanem azt, hogy a jelenleg érvényben lévő szabályozórendszerek vagy a kormány által benyújtott javaslat tartalmaze elegendő garanciát arra, hogy az egészségügyi ellátás biztonsága, a betegek ellátásának biztons ága és az egészségügyi ágazatban dolgozók egzisztenciális és anyagi biztonsága megvalósuljon, hogy a gyógyítás feltételeiül szolgáló intézmények, a benne lévő műszerek megfeleljenek a kor követelményeinek - és azt mondhatjuk, hölgyeim és uraim, hogy a beny újtott törvényjavaslat ezeket a garanciális szabályokat nem tartalmazza. Az expozéban a miniszter úr ezt afféle jobbágyfelszabadításként is megfogalmazta, melynek eredményeképpen az orvosok és az egészségügyi dolgozók kikerülnek abból a merev hierarchikus viszonyból, amelyben a jelenlegi feltételek között dolgoznak. Tisztelt miniszter úr, hölgyeim és uraim, ez az a törvényjavaslat, amelyik nem felszabadítja az az orvosokat, hanem gyakorlatilag újra rabszolgává teszi őket egy egészségügyi vállalkozásban. Ez az a törvényjavaslat, amely kiszolgáltatja az egészségügyi dolgozókat az egészségügyi magánintézményeknek. Ez az a javaslat, amely a fiatal orvosoknak nem kínál mást a jövőjükhöz, mint azt, hogy a maguk megszerzett tudását egy bizonytalan körülmények közöt t működő magánvállalkozásban kiszolgáltassák az új egészségügyi szolgáltatóknak. Egy törvényt akkor kell megalkotni, tisztelt képviselőtársaim, ha a meglévő helyzet új törvényi szabályozást igényel, és az adott időszakban hiányoznak ehhez a törvényi feltét elek. Ez az a jogterület azonban, ahol nincsen szabályozás nélkül az egészségügyi ágazat, a benyújtott kormányjavaslatok pedig nem segítik és nem bővítik ezeket a szabályozásokat. A kérdés, hogy a tőkebevonás elősegítése az egészségügyi intézmények korszer űsítése érdekében megvalósule ebben a törvényjavaslatban, valóban kérdés; nem kell azonban közgazdásznak lenni ahhoz, hogy a jelenlegi banki feltételek, kamatok, részvényárfolyamok és hozamok mellett egy hazai, illetve külföldi befektető a befektetett tő ke milyen mértékű és ütemű megtérülésének reményében fog majd befektetni a jelenlegi magyarországi egészségügybe. Akármennyi legyen is az az összeg, amelyet a befektetett tőke hozadékaként ki akarnak venni a rendszerből, egyvalami biztosan állítható: ennek a fedezete nincs benne a jelenlegi egészségügyi rendszerben, és a következő évekre érvényes, általánosan elfogadott makrogazdasági pályák mentén számolt, összességében alig növekvő egészségügyi ráfordítások mellett ennek a forrása erősen kétséges. Nyilván való tehát, hogy azt a pénzt, amit a befektető most befektet az egészségügyi intézménybe, néhány év múlva valamilyen formában viszont akarja látni, ha másként nem, akkor a tulajdonába került ingatlan értékesítésében. Kérdés ezek után, hogy vajon a most meg fogalmazott törvényi szabályok alapján lesze olyan nagylelkű a befektető, hogy befektet egy olyan rendszerbe, amelyben nincs esélye megszerezni a tőkéjét, a befektetett tőkéjét, a hozamokat, vagy ha van, akkor azon az áron, hogy forrást fog kivonni ebből a rendszerből. A miniszter úr azt is többször hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a hálapénzrendszer megszüntetéséhez vezet majd, hiszen az orvosok jobban meg lesznek fizetve. Nos, ebben a javaslatban, tisztelt képviselőtársaim, nincs egyetlenegy olyan sz abály sem, amely ezt a kijelentést alátámasztaná. Hiszen miről van szó? Az orvosok jelentős része kikerül a közalkalmazotti körből, és a hivatását gyakorlatilag a saját kockázatára műveli majd. (10.20) Egyfelől lesznek győztesek és vesztesek, másrészt az e gészségügyre fordított közkiadások nem növekednek lényegesen, tehát nem látszik az a forrástöbblet, amely fedezetet biztosítana az orvosok és más egészségügyi dolgozók hivatásukhoz méltó honorálására. Az elmúlt évtized hazai
