Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2132 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 1515 perces időkeretben. Megadom a szót Bartha László úrnak, a Fideszképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. BARTHA LÁSZLÓ , a Fidesz képvis előcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat alapvető változásokat irányoz elő az egészségügy i közszolgáltatások működtetésében. Bár a törvény nem ír elő kötelező átalakulást a működési formák tekintetében az egészségügyi közintézmények számára, mégis azáltal, hogy egyértelműen szabályozza az egészségügyi intézmények közhasznú társaságként történő működtetését, régóta lappangó folyamatokat indít el, illetve gyorsít fel. Az egészségügyi intézményeket fenntartó önkormányzatok és minisztériumok többsége számára már évek óta világossá vált, hogy a költségvetési intézmény nem az ideális működtetési form ája a teljesítményelv alapján finanszírozott egészségügyi szolgáltatóknak. Nyilvánvaló, hogy a társasági forma sokkal alkalmasabb erre, hiszen például a kiadásokat meghaladó bevétel a közhasznú társaságnál eredményként mutatkozik, szemben a költségvetési i ntézménnyel, amely számára ez maradvány, amit a felügyeleti szerv akár el is vonhat. Átmeneti finanszírozási nehézségek esetén a közhasznú társaság hitelt vehet fel, míg a költségvetési szerv csak kifizetetlen adósságát halmozza, kitéve magát a késedelmi k amatnak és annak, hogy létfontosságú szállítások maradnak el. Amíg egy új orvosi eszköz a költségvetési szerveknek csak a vagyonát gyarapítja, addig a közhasznú társaságnál az értékcsökkenés költsége is megjelenik, hatékonysági követelményt állítva az új e szköz működtetése elé. A fenti előnyök ellenére mégsem vált tömegessé az egészségügyi intézmények közhasznú társasági formában való működtetése, bár a hatályos jogszabályi környezet lehetővé tette, mivel a konkrét törvényi szabályozás hiánya miatt az átala kulási kísérleteket szakmai és heves politikai támadás kísérte, ezért ezek elmaradtak. Joggal feltételezhetjük ezért azt, hogy az új törvény hatálybalépése átalakulási hullámot indít majd meg. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a törvény szerkezetátala kítási filozófiájáról. A "szerkezetátalakítási filozófia" kifejezést szándékosan használtam a "privatizáció" szó helyett, hiszen ez a törvény nem az egészségügyi intézmények privatizálásáról szól, hanem arról, hogy az egészségügyi közszolgáltatásokról gond oskodó önkormányzatok és minisztériumok találják meg az egészségügyi szolgáltatások nyújtásának leghatékonyabb szervezeti és működtetési formáit. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a megfelelő struktúra nélkül nem lehet hatékonyan működni. Ugyanakkor a működé siformaváltás bizonyos esetekben együtt járhat azzal, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat nem önkormányzati vagy állami tulajdonban, hanem magánkézben lévő szervezetek működtetik majd, következésképpen egyfajta privatizációs filozófia is megfigyelhető a törvényjavaslatban. Hadd szóljak néhány szót az orvosi egzisztenciaváltozásokról az alapellátásban, és ennek szükségességét látva a szakellátásban. A törvényjavaslat kidolgozói abból indultak ki, hogy az egészségügyi alapellátásban megkezdődött magánosítá si folyamatot célszerű tovább folytatni, elősegítve azt, hogy a rendelők és azok berendezései is a háziorvosok, házi gyermekorvosok, illetve az alapellátást végző fogorvosok tulajdonába kerüljenek. Az alapellátás területén ugyanis olyan, úgynevezett egzisz tenciaváltozások vannak kialakulóban, ami az orvosok és beosztottjaik hosszú távú munkalehetőségét teremti meg, olyan stabil praxis kialakítására törekszik, amelyet a páciensek szeretnek, amelyhez kötődnek, amit nem akarnak elhagyni. Nyilvánvaló, hogy az o rvos ezt a célt akkor tudja elérni, ha nemcsak munkájával, szakértelmével szolgálja betegeit, hanem befektet a rendelőjébe, az orvosi berendezésekbe is. Erre viszont csak akkor kerül sor, ha az orvos tulajdonába kerül a rendelő, annak berendezéseivel együt t. Az
