Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FONT SÁNDOR (MDF):
2114 Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, ez arra a régi mondásra emlékeztet minket, hogy van, aki bort iszik, miközben vizet prédikál. (Kovács Kálmán : Minket is erre emlékeztet!) Ugyanez a mondás a népi köznyelvben néhány száz esztendővel ezelőtt a papokra született, de az utóbbi néhány évtizedben inkább az elvtársakra volt jellemző. (Keller László: Ti csak tudjátok!) Mivel tudjuk, tisztelt MSZPs képviselőtársaim, hogy az önök soraiban jó néhány régi évjárat lelhető fel (Megérkezik az ülésterembe dr. Horváth János. - Bauer Tamás: Megjött a régi évjárat.) , ezért hadd kérjem önöktől, hogy csak módjával, nehogy megártson . Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Keller László dr. Bogár Lászlónak: Nyugodtan mondj néhány dolgot, nyilván le van írva, olvasd fel!) Jelentk ezőt nem látok. (Bauer Tamás: Meg vagyok döbbenve, a kormány hallgat, nincs a helyén! - Dr. Bogár László: Azt csak szeretnéd!) Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Font Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, az MDF képviselője: "Reformáció és ann ak magyar vonatkozása" címmel. Képviselő urat illeti a szó. FONT SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1517. október 31e a reformáció napjaként említett neves dátum, amikor is Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte 95 pontját, a téziseit. E naptól datáljuk a protestáns világ kezdetét. Természetesen annak kultúrtörténeti hatásáról és minden egyébről sokan sokféleképpen emlékeznek, bármilyen vallási felekezethez is tartoznak. Én ennek egy érdekes, Luther Márton személyes életéhez kötődő részéről szeretnék említést tenni. Kevesen tudják, hogy Luther Márton olyan hagyatékokkal távozott, amelyet utána az egész világ átvett. Ilyen a karácsony ünneplésének közeledtekor Jézus születését várva a karácsonyfa feldíszítése. Ezt ő alkalmazta először egy szál gyertyával, és utána az egész világ átvette ezt a hagyományt. Mindemellett egy érdekes életút vége felé közeledve Luther Márton 1541ben megbetegszik és végrendeletet ír, pontosabban egy ajándékoz ási életjáradékot, hiszen mint kitagadott szerzetesnek nem volt végrendelkezési joga, a felesége pedig nem volt jogképes ebben a helyzetben, mert ő valamikor apáca száműzetését felváltva vállalta a házasságot Luther Mártonnal, ezért ő mint feleség elvileg csak jegyajándékra lett volna jogosult, de Luther Márton ezzel az ajándékozási életjáradékkal érdekes helyzetet teremtett, hiszen az akkori kor szokásának megfelelően nem az örökösökre hagyta a vagyont, hanem a feleségére, hogy ő mint központ ápolja és tar tsa fenn a családot és azt a szellemi és fizikai hagyatékot, ami a halála után még megmaradt. Luther Márton 1542ben meghal Eislebenben, a szülői házban; oda tér vissza élete végén, ahol született. Az említett végrendelet betölti funkcióját, nem is tudnak a későbbiekben róla, csak 1706ban jelenik meg egy írásban, majd pedig 1804ben, amikor az egyik késői örökös árverésre kénytelen bocsátani a lutheri hagyatékot, amelynek egy hatalmas könyvtár volt a leglényegesebb része. Emellett megjelenik Luther Márton végrendelete is, amit történetesen Jankovich Miklós, egy magyar úr vásárol meg 40 aranyért. Akkor úgy gondolja, hogy Magyarországnak ajánlja fel a gyűjteményét, de az 1848as események hatására mégis úgy dönt, hogy van egy elég ismert evangélikus személy M agyarországon, Kossuth Lajos, és neki adta át Luther Márton végrendeletét. Ez tehát így került az evangélikus egyház birtokába. 1936ban azonban Herman von Trenkwald - aki személyes kapcsolatban állt Hitlerrel - egy érdekes bizalmas feljegyzést tesz Hitler felé, miszerint a magyaroktól most lenne érdemes megszerezni ezt a végrendeletet. A legjobb történelmi pillanat van, ismerjük azt a helyzetet, amikor nagyon nagy nyomás nehezedett Magyarországra. Először 10 ezer márkát ajánlanak fel a titkos tárgyalásokon , amely összeg három éven belül már 100 ezer márkára emelkedik. (8.40)
