Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2100 kielégíteni. A tízéves adósság a polgári kormányra maradt, és 60 milliárd forint értékben az egyes önkormányzatokkal megkötött szerződés alapján a törvényhozás rendezte ezen önkormányzati igényeket. Amikor 1999ben a TÖOSZ a tagjaival szerződést kötött ezen igények érvényesítése iránt, akkor már a TÖOSZ vezetőinek politikai kapcsolatain keresztül tökéletesen tudniuk kellett, hogy az igények törvényes úton rendezést nyernek, tehát olyan igényre szerződtek sikerdíj ellenében, amely igény az önkormányzatokat a beterjesztett törvényjavaslatot megelőző szakértői számítások szerint megillették volna. Ez elsősorban az erkölcsi aggály, és természetesen az is, hogy a szövetség, amely eleve érdekképviseletre vállalkozott, az érdekképviseletért külön tagdíjat kér az önkormányzatoktól. Ha az élet más területéről szeretnék példát mondani, ez körülbelül olyan lenne, mintha a szakszervezetek a jöv ő évi minimálbéremelkedés után tagjaiktól jutalékot kérnének, hiszen azt a minimálbért is a szakszervezeti tagok a törvényes rendelkezések alapján fogják megkapni. Egyébként azzal érvel ebben a felszólító levélben a TÖOSZ, hogy a sikerdíjat már kifizető ö nkormányzatok is követelik a nem fizetőkkel szemben az igények behajtását, hiszen igazságtalan az, hogy egyik részük fizet, a másik részük pedig nem fizet. Azt mondom, hogy ebben az egyben igaza van a TÖOSZnak, de az igazságtalanságot úgy kellene felszámo lnia, hogy a már felvett sikerdíjat - és nevezzük így, hiszen most már óvatosan megkerüli ő is ennek a jutaléknak a nevesítését - fizesse vissza az önkormányzati tagjai részére, hiszen ez a követelés és az a szerződés, amelyből ez a követelés ered, jogilag semmis, hiszen a jó erkölcsbe ütközik, és ebből következően a semmisségre jog nem alapítható. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselője: "Kazánrobbanás a kisfogházban" címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : (Nem működik a mikrofon.) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon, 2001. november 4én az igazságügyminiszter asszony meghívására részt vehettem a kommunista hatalom kivégzett áldozatainak állított kisfogházi emlékhely megnyitásán. Minthogy raboskodásom idejéből ismerem az épületet (Hordozható mikrofont helyeznek a képviselő elé.) , nekem is eszembe jutott néhány élmény. Itt most megelevenítek egyet. Robbanás rázta meg 1950 januárjának egyik reggelén a budapesti börtön kisfogházának épületét, ahol a kommunista diktatúra politikai foglyait tartották szigorított őrzéssel. Hogyan képzelhető el ilyen esemény az Államvédelmi Hatóság által felügyelt helyen? A józan ész azt di ktálta, hogy nem sokkal élhetik túl a tettesek vagy a kiszemelt gyanúsítottak az ÁVH által fabrikált koncepciós nyomozást és annak következményét, az agyonverést vagy az akasztást. Azon a reggelen a szokás szerinti hat órakor nem nyitották a zárkákat, hane m csak hét óra körül, amiből tudtuk, hogy kivégzés, akasztás volt, tehát később kiabálták végig a folyósokat a házimunkások, hogy "kiblit, kupát kitenni!". Ekkor mehettünk le a pincébe mi, a három fűtő begyújtani a kazánokat. Bizonyos megelégedéssel gondol tunk arra, hogy az épület emeletein lévő zárkákban rabtársaink - közülük többen fagyoskodó öregek - hogyan kezdik melegíteni kezeiket a melegedő vizet szállító acélcsöveket tapintva. Ugyanis a fűtés úgy működött, hogy a kazánból az épületen át cirkuláló cs öveken felment a meleg víz, majd visszatért a kazánba, hogy újból felmelegedjen, hogy ismét cirkuláljon felfelé az épületben. Már a második kazánban egyengettem a szenet a parázson, amikor mélyen tompa, de hangos morajlás hallatszott az első kazán felől: a nnak vasajtaja kiszakadt a keretéből és nekirepült a szemben lévő falnak. Szerencsére nem ott álltam, sem én, sem két rabtársam, Bodonyi György és
