Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - A nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVÁNCSIK IMRE (MSZP):
2081 úr által javasolt nemzetőrségnek nem sok köze van azokhoz a szervezetekhez, amelyek ma is a nemzetőrség nevet viselik. Mindabból az indoklásból, amelyet ő elmondott, világosan kiderül, hogy itt egészen más szervezetről van szó. A hatpárti tárgyalásokon, amelyekre az előbb utaltam, még nem fogalmazódtak meg a szervezetre vonatkozó konkrét elképzelések, ezért maga az országgyűlési határozat is úgy szólt, ho gy meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségeit és feltételeit. Valójában ekkor, ezen az egyeztetésen mindenekelőtt a szervezet nevéről született hatpárti megálla podás, mivel abban egyetértettünk, hogy nem kívánunk külföldi elnevezéseket átvenni, így is kizárva a szervezet jövőbeni rendeltetésével, feladataival kapcsolatos félreértéseket. A honvédelmi bizottság ebben a vitában - teljes egyetértésben - úgy ítélte me g, hogy a nemzetőr név a magyar történelem legszebb hagyományaihoz kapcsolódik, és büszkén vállalható mindannyiunk számára. (20.20) Úgy gondoljuk, ma és ezekben a napokban, ahogyan majd a vita folytatódik, amikor a Simicskó István képviselőtársam által ben yújtott határozattervezetről tárgyalunk, most sem mehetünk tovább a fent említett országgyűlési határozatban megfogalmazottaknál, jóllehet megvizsgálhatjuk közben a más országokban működő hasonló szervezetek rendeltetését, szervezeti felépítését, annak leh etséges beépítését az ország védelmi rendszerébe. Egy ilyen vizsgálat hasznos tapasztalatokkal szolgálhat számunkra is, azonban - és remélem, ebben teljes az egyetértésünk - tartózkodnunk kell attól, hogy egyegy példát kiragadva azt gépiesen lemásoljuk. É ppen ezért érthetetlenek számunkra azok a sajtóban napvilágot látott elképzelések, amelyek szerint a nemzetőrség minden megyében önálló szervezettel rendelkezne, a Magyar Honvédségtől pedig esetleg átvenné a sorkatonák alapkiképzését is. Ezen túl feladatai közé tartoznának még területvédelmi, katasztrófaelhárítási, rendvédelmi feladatok is. Úgy ítéljük meg, hogy a katonák alapkiképzése a honvédség keretein belül sokkal szakszerűbben, pontosabban, jobban elvégezhető, illetve azt is fontosnak tartjuk, hogy a majdan létrehozandó nemzetőrség semmilyen ma létező, jól működő, hivatásszerűen a feladatát végző szervezettől semmilyen feladatot ne vegyen át. Különösen meglepő az, amikor 20 ezer fős létszámról látnak napvilágot adatok. Azt hiszem, túlságosan előrerohan nak azok a nyilatkozatok, amelyek már létszámot is és szervezeti rendszert is megjelölnek, amikor még egy vizsgálat elindításáról, egy jövőbeli, együtt végiggondolandó folyamat együttes útra bocsátásáról beszélünk. Hasonló megütközést keltett részünkről - és elég széles körben érzékeltük ezt a megütközést a fiatalok körében is , amikor a miniszterelnök úr azt jelentette ki, hogy minden magyar sorköteles fiatalnak szüksége van bizonyos erkölcsi és hazafias nevelést nyújtó katonai kiképzésre, amit egyes elké pzelések szerint a nemzetőrség bázisán szeretnének majd a jövőben megvalósítani. Ez önmagában is elfogadhatatlan, és egy kicsit - bocsánat a kifejezésért - áporodott szagú elképzelés. Ezen elképzelések alapján valójában a Magyar Honvédség jelenlegi létszám ának közel kétharmadát kitevő szervezet jönne létre, annak összes pénzügyi és szervezeti vonatkozásával együtt, amikor pontosan tudjuk, hogy ma sincs elég pénz a Magyar Honvédség jelenlegi helyzetének stabilizálására; csak később reméljük, hogy lesznek for rások a legfontosabb haditechnikai eszközök korszerűsítésére, és most azon ügyködünk egymással egyetértésben, hogy a személyi állomány életkörülményeit a lehető legnagyobb mértékben javítsuk. Eleve érthetetlennek tartjuk egy ilyen méretű szervezet létrehoz ását rövid távon; azon a rövid távon belül, amit a javaslat, illetve a hozzá kapcsolódó egyik módosító javaslat elég egyértelműen jelez. Ennek hallatán joggal vetődik fel a kérdés, hogy valóban szükség volte a Magyar Honvédség létszámának 35 ezer főre tör ténő csökkentésére. Ha ezt a kérdést felteszem, a másik oldalon azt is meg kell kérdeznem, hogy ha vajon komolyan gondoltuk ezt a csökkentést, akkor indokolhatóe más szervezetben egy 20 ezres létszám, és ma még pontosan fel nem becsülhető, de beláthatóan jelentős költségekkel járó újabb szervezet létrehozása.
