Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat - A terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigosításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP):
2034 A feltehetően hatpárti támogatást élvező célkitűzés ugyanakkor olyan eszközrendszer működtetését, bizonyos pontokon továbbfejlesztését igényli, ami a piacgazdaság gyakorlat ától, ha úgy tetszik, normális működésétől meglehetősen távol áll. Megjegyzem: a terroristák ennyiben nyertek csatát, ám a nemzetközi összefogás ismeretében a háborút nem nyerhetik meg. Csatát nyertek abban az értelemben, hogy a gazdaság működési rendjébe olyan korlátokat, helyenként fékeket kell beépíteni, amelyek egyfelől ugyan akadályozzák a bűnös cselekményekből származó pénzek tisztára mosását, de majd ugyanennyire fékezik a piacgazdaság működésének eddig megszokott rendjét. Óhatatlanul adódik a kérdés : vajon arányban álle a javasolt szabályozás az elérni kívánt céllal? Ha azt mérlegeljük, hogy a magyar gazdasággal együtt a nemzetközi piacokat alapvetően veszélyeztető jelenségek kezelése a feladat, éppen a piacgazdaság normális működési rendjének vissz aállítása érdekében, akkor a kérdésünkre adott válasz egyértelműen igenlő. Támogató álláspontunkat csak megerősíti az a szabályozási javaslat, amely szerint a korlátozó intézkedések bevezetésére nemzetközi kötelezettségvállalás keretében kerülhet sor, mégp edig a törvény által behatárolt körben, módon, illetőleg mértékben. A kormány korlátozó rendelkezéseit csak addig tarthatja fenn, ameddig azt nemzetközi kötelezettségvállalás indokolja, annak megszűnését követően intézkedéseit haladéktalanul hatályon kívül köteles helyezni. Ez persze nem vonatkozik a pénzmosás megelőzését és megakadályozását szolgáló, távlatosan is indokolt intézkedésekre. Mindez együttesen biztosítékot jelent az adott körülményekhez képest normális működési és gazdálkodási feltételek megte remtésére. A második kérdésünk az lehet: vajon a javaslat hatálya kiterjede mindazokra a területekre, amelyek a pénzmosás potenciális mozgásterét jelentik? A javaslat, mint ismeretes, kiterjeszti a pénzmosási törvény hatályát például az ingatlanközvetítői , nemesfém ékszert és nemesfém díszműárut forgalmazó tevékenységet folytató, kulturális javakat árverésen vagy bizományi minőségben értékesítő pénzügyi szolgáltató szervezetekre, meghatározott körben az ügyvédekre és a pénz, értéktárgy, illetőleg értékpapí r bizalmi őrzését végző közjegyzőkre, könyvvizsgálókra, egyéni vállalkozás esetén annak alkalmazottjaira és segítő családtagjaira. A törvény ilyen irányú kibővítése álláspontunk szerint megadja a szükséges, egyben elégséges mozgásterét a szabályozás ésszer ű és célszerű alkalmazásának. Az előterjesztő számára azonban nem csekély fejtörést okozhatott annak eldöntése, hogy az egyes pénzügyi műveletek és ügyleti megbízások ellenőrzésénél az adatszolgáltatási és nyilvántartási feladatok határát meddig terjessze ki. Ha ugyanis az ellenőrzés és az azzal járó adminisztrációs feladatok köre túlzottan tág, az bizonyára jól szolgálja a pénzmosás megakadályozását szolgáló intézkedések eredményes végrehajtását, ám bénítólag hathat a pénzügyigazdasági élet normális működ ésére. Ha viszont a szabályozás túlzottan szűkre szabott, akkor az kiskapukat nyithat a visszaélések elkövetésére, azzal együtt a szabályozási célkitűzés meghiúsulására. Az előterjesztett javaslat egészé ben megfelel annak a lehetséges kompromisszumos megoldásnak, hogy az ellenőrzés maradjon a még elfogadható ésszerű határokon belül. Ez a kompromisszum azonban óhatatlanul felveti olyan technikai, főként értékhatárhoz kötött megoldások sorát, amelyeken talá n érdemes elgondolkodni az eredményes végrehajtás érdekében. Ilyen, valószínűsíthetően az ügyeskedők számára is gondolatot ébresztő szabály a határátlépőket és azzal együtt az ellenőrzésre hivatott vámhatóságot érinti. A javaslat szerint a Magyar Köztársas ág határát átlépő személy, amennyiben a birtokában összesen egymillió forintot elérő vagy azt meghaladó összegű forint vagy valuta van, köteles ezt a tényt a vámhatóságnak bejelenteni, és a törvényben meghatározott adatokat, továbbá a birtokában lévő pénz összegét és pénznemét a vámhatóság számára megadni. A bankkártyák kiterjedt használatának időszakában ma már nem szokás zsebben milliókat cipelni. (16.50)
