Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - "Hogyan válhatnának nemzeti kulturális örökségünk részévé a patinás, fél évszázados, évszázados múltra visszatekintő irodalmi, kulturális, történelmi, pedagógiai vagy ismeretterjesztő ... - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
202 által kiadott lapok kétségkívül szerényen, a humán tudományok a nyelvhez kötöttségük miatt még szerényebben él nek és működnek. A nemzeti kulturális alapprogram idei folyóiratpályázatán is indult néhány ilyen műhely, s valamennyien kérésüknek megfelelően kaptak támogatást - csak példaként említem: az Irodalomtörténet, Irodalomtörténeti Közlemények, Literatúra, Mag yar Filozófiai Szemle, Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Szociológiai Szemle, Hadtörténeti Közlemények, Hungarológiai Közlemények , körülbelül 400 és 800 ezer forint közötti összeget. A segítség ténye tehát fennáll és folyamatos. Bár kiszélesíti a kört, de ké pviselő úr nyilvánvalóan az irodalmi lapok oldaláról veti fel a kérdést a legnagyobb súllyal. A támogatások módszertani kérdéseinek megbeszélése még korántsem fejeződött be, hiszen számos értékes javaslat és koncepció érkezett a kulturális minisztériumhoz és a nemzeti kulturális alapprogramhoz, kezdve attól, hogy nagyobb arányú legyen a működési költségre elkölthető pénz, odáig, hogy egy adott példányszámot bizonyos lapokból vásároljunk fel. Mindazonáltal az úgynevezett nemzeti örökséggé nyilvánítás e lapok esetében igen nehéz lenne, hiszen jóllehet négyöt évtizedre is visszatekinthet jó néhány lap, mégsem nevezhető olyan, szinte állandónak, ahogyan a Földtani Közlöny. Az irodalmi ízlésirányok, csoportok, szellemi preferenciák állandó és egészséges mozgásba n vannak, nem lehet bebetonozni őket. Elfáradhat egy lap akkor is, ha van pénze, s emögött nem kizárólagosan csak az anyagi ellehetetlenülés állhat. Példa erre a Nappali Ház és a Pompeji nevű, egyébként nívós folyóiratok. 1991ben a Pallas Lapkiadó és az a kkori kultuszminisztérium szerződést kötött néhány kiemelt lap további működtetésére. Ez volt az úgynevezett Arany Lapok Kiadó Vállalat. Ez a konstrukció azonban csak addig működött, míg saját tőkéstársra, kiadóra, befektetőre, szponzorra nem találtak a la pok. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nehézséggel néznek szembe patinás, jó színvonalú lapok, ám mégis látnunk kellett, hogy az idei NKAdöntések megalapozták egy többlépcsős értékmezőny kialakulását, melyben a nagy múltú regionális irodalmi lapok 810 millióval igen elégedettek voltak, és a gyakran hivatkozott Kortárs is 16 millióval abszolút listavezetővé válhatott. A kultúra, a folyóiratkultúra az igen csekély hazai vásárlóerő mellett nem áru, de csak és kizárólag intézményi támogatással sem működhet úgy, mint egy múzeum vagy mint egy milliárdos értékű hangszereket is birtokló zenekar. Ezért bízzunk a hazai mecenatúra érdeklődési körének bővülésében is, mindamellett, hogy a folyóirattámogatást legalább az idei 50 milliós nagyságrenddel va ló bővítés ütemében tovább szélesíthetjük. A végleges megoldást azonban csak a jelenlegi rendszer teljes átalakításában látom. Engedje meg, képviselő úr, hogy végül ismételten megköszönjem, hogy egy problémára felhívta a figyelmet. Reméljük, a konkrét eset ben tudunk segíteni. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem Lezsák Sándor képviselő urat, hogy elfogadjae az interpellációra adott választ. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A választ elfogadom, mert tudom, hogy nagyon alapos felmérés, elemzés készül, amely a jelenlegi rendszert vizsgálja felül. Ehhez szeretném talán hozzáfűzni, hogy mindenképpen meg kell találnunk azt a technikát, ahogyan intézményesített formában leszünk képesek a kulturális örökségünk részeként garantált és tartós biztonságot teremteni például az Élet és Tudománynak, a Kortársnak, a Magyar Nyelvőrnek vagy éppen az Új Pedagógiai Szemlének.
