Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
2007 Csak nem gondolják, tisztelt kormányoldali politikusok, hogy hihető, hogy senkit ől nem kapnak ezek az emberek biztatást, országosan megszervezve, a rendbontásra, az atrocitásokra? Miért nem fordult elő az elmúlt tizenegy évben ugyanilyen eset Magyarországon? Azért, mert az akkor kormányon levők nem biztatták az embereket gyűlöletkelté sre, nem uszítottak, és nem akarták, hogy egymás ellen fordítsanak társadalmi rétegeket, csoportokat! Ez a dolog lényege! És az, hogy egyetlen felelős kormánypárti vezető politikus nem határolta el magát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő le teltét.) , nem mondta, hogy tűrhetetlen, hogy rendbontás van ezeken a rendezvényeken. (Az elnök ismét csenget.) Ez az igazi felelősség, és úgy gondolom, hogy ennek nagyon súlyosak lehetnek a következményei, ha nem változtatnak ezen a politikán. (Az elnök i smét csenget.) Talán még nem késő. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) (14.50) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Bogár László államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. DR. BOGÁR LÁSZLÓ , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A verseny, a rivalizálás, a vita és helyenként - horribile dictu - a konfliktus is, azt gondolom, természetes elemei annak a sajátos interakciónak vagy diskurzusnak, amit a mindenkori kormán y és a mindenkori ellenzék folytat egymással. Én azt gondolom, hogy ennek a különböző mozzanatait túlhangsúlyozni és dramatizálni nem kell, és nem is szabad, bár az is igaz, lebecsülni sem szükséges a veszélyét annak a sajátos lé lektani helyzetnek, amire egyébként én például az elmúlt félév során többször is, napirend előtti viták kapcsán is céloztam, amit a pszichológia romboló konfliktusnak nevez. Romboló konfliktusról akkor van szó, amikor a két fél úgy érzi, hogy neki az a nye reség, amikor ő többet tud ártani a másiknak, mint az árt neki. Egyébként ezt egy másik megközelítésben negatív végösszegű játszmának is szokták minősíteni. Nos, ilyen sajátos negatív végösszegű játszma az, amikor önök azzal utasítják vissza például a pénz mosás elleni törvényjavaslatban való közreműködésüket, ami teljesen nyilvánvaló össznemzeti stratégiai célokat szolgál, hogy ezt a kormány mindössze azért akarja, hogy jópontokat szerezzen az Uniónál, tehát hogy jó legyen az országjelentés. De hadd tegyem fel a kérdést, egyébként éppen Keller képviselő úr nyilatkozott ezzel kapcsolatban így (Keller László: Csak nem ezt!) : miért volna baj az, hogy jó uniós jelentés készül az országról? Miért volna ez probléma? Jellegzetes példája ennek a romboló konfliktusna k, amikor önöknek fontosabb az a látszólagos nyereség, amely abban nyilvánul meg, hogy ha a kormány nem hozza meg ezt a törvényt, ebben az esetben ezt az uniós országjelentésben megismétlik. Tehát, azt gondolom, ha már ön arra célzott, képviselő úr, hogy e l kellene gondolkodni, és magunkba kellene szállni, talán még nem késő, akkor ez, azt gondolom, önökre legalább ilyen mértékben vonatkozik, pontosan ennél a konkrét kérdésnél is. A miniszterelnök úr a múltkori vitanap bevezetőjében több olyan kérdéskört is megemlített, és konkrétan hozta is az ezzel kapcsolatos adatokat, én csak néhányra térnék ki, ahol a közvéleménykutatások egyértelműen jelzik, hogy a magyar közvélemény 7080, esetenként 90 százaléka támogatja a minimálbértől kezdve a családtámogatáson á t a diákhitelig, és jó néhány olyan, a család, a munka, a tanulás világával összefüggő kezdeményezését a kormánynak, amely esetében teljesen nyilvánvaló az, hogy ha 708090 százalékos a támogatás, akkor egészen bizonyos, az önök szavazótáborának, az önök szavazóbázisának is jelentős része, adott esetben - horribile dictu - akár a nagyobbik része szintén támogatja ezeket. És ezekben az esetekben akkor joggal fel lehetne tenni a kérdést, hogy ki tanúsít itt konstruktív, illetve kevésbé konstruktív magatartás t akkor, amikor
