Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
2005 Tegnap, amikor a temetőben volt unk, és mögöttem '56osok, többségükben 1956osok álltak, számomra is furcsa volt ez a feszültség, és furcsa volt lemérni azt, hogy azok az emberek, akik ott voltak, hittek abban, hogy az SZDSZ a rendszerváltozáskor a legkommunistaellenesebb párt volt; az a párt, amelyik a zászlajára sokkal hangosabban tűzte bármelyik rendszerváltó pártnál azt, hogy a kommunista eszmék ellen van, és azzal nem vállal közösséget. Nem önt, hanem pártjának a koalíciós kapcsolatrendszerét ítélte el tegnap mindenki, aki ott mögöt tünk kiabált. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük Horn Gábor: Megemlékezésen?!) Higgye el nekem, képviselő úr, én hátrafordultam, kérem szépen, én ott álltam, Horn úr nem állt ott. Hátrafordultam, én beszélgettem velük. Ez a pártkapcsolat v olt az, ami miatt tegnap az emlékhelyen, a megemlékezéskor nemcsak önt, de az MSZP képviselőit is ugyanilyen nemtetszés kísérte. (Folyamatos közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük dr. Avarkeszi Dezső: Tessék körülnézni a kormányban!) Szomorú vo lt számomra, de ha ön föltette azt a kérdést, hogy hol van az az Orbán Viktor, aki annak idején, akkor szeretném megkérdezni: hol van az a Mécs Imre, akinek a háta mögött ül ma Bauer képviselőtársam, aki nemrégiben azt publikálta (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük dr. Juhászné Lévai Katalin: Szégyen!) , azt publikálta egyik napilapunkban, hogy a Magyar Köztársaság elnöke a jobboldal köztársasági elnöke. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból: Úgy van!) Tisztelt Képviselőtársaim! Számomr a egyébként az is fájdalmas volt, hogy ez a megemlékezés a 301es parcellában is úgy végződött, ahogy végződött. Fájdalmas, de ha felülemelkedünk egyéni fájdalmainkon, és megpróbáljuk kívülállóként végiggondolni azt a helyzetet, akkor érezzük át a kétféle fájdalmat. Az egyik az önöké, hogy egy temetőben vannak emberek, akik egyébként - és ezért nem a kormány felelős - véleményt nyilvánítanak, és ott állnak önök, akiket nem lehet elfogadtatni a társadalom egy rétegével, mert azt mondják, hogy az MSZMPnek ne mcsak jogi utódpártja, hanem az a párt és az a frakció, amelyiknek soraiban karhatalmista van (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP soraiból, köztük Keller László: Miről beszélsz? Ott ül a Boross!) , nehezen... - nagyon szépen megkérem önöket is, hogy szíveske djenek végighallgatni! (Az elnök csenget.) , karhatalmista miniszterelnökkel együtt, volt miniszterelnökkel, rendkívül nehéz megfordulni és azt mondani egy volt halálraítéltnek, aki ugyanolyan sorson osztozott, mint Mécs Imre képviselőtársam, hogy kérem s zépen, ne tessék tetszést nyilvánítani vagy nemtetszést nyilvánítani. Mert egyet azonban tudnunk kell, amit tegnap egy 1956os mondott nekem, amikor megfordultam a koszorúzás közben, aki azt mondta, hogy mi csak azt kiabáltuk, hogy menj haza!, de minket ot thonról kirángattak, évekre elvittek. A másik pedig azt mondta, elhangzott a "gyilkos" a 301es parcellában, de ők gyilkoltak, miniszter asszony; miközben a kezét fogtam, és próbáltam megérteni őt, hogy miért kiabál. (Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP sora iból. - Taps a MIÉP soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek azzal, hogy a temető a halottaké, a temető a holtak temploma, ahol az emberek leróják a kegyeletüket. A temetőben nem szokás tetszést vagy nemtetszést nyilvánítani, a temető az bizony arr a való, hogy a holtak nyugalmát ne zavarjuk, és adjunk kegyeletet. De az áldozatokra való emlékezés akkor őszinte, ha annak az igazság teremti meg az alapját, különben az egész színjáték, és az egész egy folytonos hadakozás. Az igazságot azonban tudni kell kimondani, különösen akkor, amikor politikai áldozatokra emlékezünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Nagy Sándor frakcióvezető úr, Magyar Szo cialista Párt. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Halljuk! Halljuk!) DR. NAGY SÁNDOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről meglehetősen elképesztőnek tartom, hogy azok a mondatok, amelyek az imént elhangzottak, nem pusztán egy jobboldali párt
