Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
2002 hiteles értékrendje a legfontosabb iránytűnk. Kellemes és rettenetes gondjaink megoldásában egyaránt a tudomány lehet a biztos kapaszkodó, a háttér, amelyre számíthatunk, mert a mélyben nem a divat vagy a pillanatnak való megfelelni akarás vezérli csupán. Harsány, magamutogató, gyakorta felszínes és főként erősen relativizáló korban élünk. A tudomány következetes értékrendje úgy kell, mint egy falat kenyér. E helyről is arra kérem a tudomány képviselőit, hogy ifjúságunk felé mutassuk fel a tudomány hiteles értékrendjét, amely a következetes munkán, az állandó tanuláson és az igazi megértésen alapul. S kell a megbecsülés is. Az erkölcsi, amely többnyire megvan, s az anyagi, amely felé ez a korm ány tett egy határozott lépést, és készek vagyunk megtenni a következőt is. A magyar tudományos élet biztató jeleket mutat. A versenyszellem erős, a pályázati finanszírozás igazi lehetőségeket jelent. Most az egyetemi és akadémiai műhelyek további megerősí tése kell hogy következzen, s vonzó életpálya a fiataloknak, mert ők jelentik a tudomány jövőjét is. E helyről köszönöm minden magyar tudós odaadó munkáját és a tisztelt Ház megtisztelő figyelmét. Köszönöm. (Taps a kormánypá rtok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csurka István frakcióvezető úr, Magyar Igazság és Élet Pártja. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Orbán Viktor magyar miniszterelnökne k a müncheni székhelyű Hanns Seidelalapítvány Franz Josef Straussdíjával történt kitüntetése a névadó történelmi alakjának máig ható kisugárzásával felveti a szociális piacgazdaságnak mint életben maradási szükségletnek a kérdését. Franz Josef Strauss a szociális piacgazdaság bajorországi megteremtésével alapozta meg a bajor szabad államot, a máig tartó keresztényszociális kormányzást és teremtette meg az egész NyugatEurópa legvirágzóbb régióját, ipari, kereskedelmi, pénzügyi nagyhatalmát. Mindez nem a v ilágvállalatok és bankok elburjánzó növekedéséből, hanem a bajor emberek - munkások, értelmiségiek, kisvállalkozók és iparosok, kereskedők - mindennapi munkájából és mindenekelőtt abból a tapasztalatából állt össze, hogy érdemes; érdemes mindennap dolgozni , teremteni valamit, mert egy kicsivel mindennap lehet gyarapodni. A szociális piacgazdaság lényege a mindennap egy kicsivel való gyarapodás tisztességes útja. A globális profitrendszer, amely most a harmadik világháborúba, a kultúrák és a fajták háborújáb a sodorta a világot, éppen ezt a mindennapos szerény gyarapodást vette el az embertől világszerte. A mi tragédiánk éppen az, hogy a rendszerváltás idején már nem ezt a magától értetődő fejlődést, a szociális piacgazdaságot kényszerültünk választani, hanem a ránk erőltetett globalista világbanki, sokkterápiás globalizmust, amely mindenünkből kiforgatott, és a széles néptömegek számára nemhogy a szerény biztonságos gyarapodást nem tette lehetővé, hanem éppen ellenkezőleg: nyomort, szegénységet, nélkülözést ho zott és persze elégedetlenséget és visszavágyódást abba a rossz múltba, amelyben ezek mégsem nyomasztották ennyire. Nekünk a világbanki diktatúra és kizsákmányolás után eleven figyelmeztetést kell hogy jelentsen ez az elfogadott Franz Josef Straussdíj és maga a híres bajor államférfi, akinek jelképpé vált kijelentése számunkra is útba igazító kell hogy legyen: "Először bajor vagyok, aztán német, aztán európai." Ennek a világos, közérthető beszédnek most a háborúba jutott globalizmusban intő figyelmeztetésü l kell szolgálnia politikánk és különösen jövendő politikánk megalkotásakor. Mi a nemzeti alapú politika megalkotását nem kerülhetjük el, és mi a szociális piacgazdaság megteremtését semmiképpen sem odázhatjuk el, mert a fogyatkozó, elöregedő korfájú magya rságot semmi más, csak a saját mindennapos munkájának az értelmébe vetett hite, az értelmes tevékenység vezetheti vissza a saját történelmébe. Ne szaladjunk hiú ábrándok, idegen bálványok, idegenszerű növekedési pályák dicsőítésének és kritikátlan befogadá sának irányába!
