Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁNKI ERIK (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
1976 feledékenységből mondana a képviselőtársam olyat, hogy állampárt. Ha azt teszi, akkor jó 1215 évet elkéstünk az időben. A tényleges kérdésekre, amit mondott viszont a képviselő asszony, szeretném elmondani, hogy bizony én is tagja voltam egy olyan csapatnak, amely egy ilyen magánnyugdíjpénztárat létrehozott. Az akkori szabályok szerint ez nagyon helyes volt. Azonban ez a pénztár már azóta megszűnt, és azt gondolom, hogy nagyon sok minden változott meg, amit az öngondoskodás terén mondtunk, illetve gondoltunk. Nagyon fontos pontosan az, hogy a 40 év feletti em berek ki tudják számolni... - akkor is lehetőségük volt, és akkor is sokszor elhangzott, hogy a 40 év fölöttieknek nem biztos, hogy előnyös lesz ez a rendszer, most pedig egyértelműen a bizottság előtt lévő számítások azt igazolták, hogy jó 67 százalékkal kevesebb ellátásban részesülnek azok, akik a magánnyugdíjpénztárat is választották. (15.30) Úgyhogy az a vád, hogy mi úgy próbálunk itt módosítani, hogy több nyugdíjpénztárat, illetve embereket tönkre szeretnénk tenni, nem igaz. Azt szeretnénk, ha az álla mi nyugdíjrendszer megerősödne, és valóban az a bizalom, aminek a hiányát ön mondta, helyreállhatna, és a pénztárba belépők bízhatnának benne. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következő Bá nki Erik úr, a Fidesz képviselője. BÁNKI ERIK (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A zárszámadás vitájában már a délelőtt folyamán előkerült ugyanez a kérdés. Akkor is elmondtam - és ezt a véleményemet most sem tudom megvá ltoztatni , hogy azt hiszem, eredendően ott kereshetők a gondok alapjai, amikor a magánnyugdíjpénztárak létrejöttek. A létrejöttüket nem előzte meg egy alapos elemzés, ami a magyar piacra vonatkozott, és - amit Szűcs Lajos képviselőtársam is elmondott - a zóta azok a magánnyugdíjpénztárak, akik nem tudtak megfelelő számú tagságot toborozni, el is tűntek a piacról. Nagy pénztárakkal beszéltem erről a kérdésről. Ők egyértelműen azt mondták, hogy a kicsiknek létjogosultsága már abban a pillanatban sem volt, am ikor létrejöttek. Ők megpróbálják a piacot úgyahogy lefedni, és a nagyok egymás között valamilyen megállapodással vagy valamilyen piacmegosztással biztosítani azt, hogy saját maguk fent tudjanak maradnak. Azt tartom ennél nagyobb problémának, hogy az akko ri gondokat... - ami a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer reformjához kellett volna és ahhoz, hogy az állami nyugdíjfinanszírozás is átlátható legyen, és az az igény, ami jogosan merült fel a polgárokban, hogy lássák: az ő befizetéseik, amelyek hosszú évek munkájával keletkeztek, vajon hova kerülnek. Az a negatív érzés a rendszerváltozás előtti időszakból származott, amikor is az állam - akkor még állampárt, így is mondhatjuk, hiszen abban az időben még egybeesett a kettő - egyszerűen fogta és elköltött e ezt a pénzt, felhasználta más célokra, és így kiürült a nyugdíjkassza. Tehát egy megfelelő bizalmatlanság volt, amit megnyugtató módon lehetett volna rendezni akkor, ha megindul az a reform, amit most ez a polgári kormány felvállalt magára. Köszönöm szép en. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Kökény Mihály úr, az MSZP képviselője. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt érdeklődő Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném azt mondani Bá nki Erik képviselőtársamnak, hogy ahhoz képest, amit kaptunk indokolásként ehhez a 12. számon benyújtott FideszMDFkisgazdapárti indítványhoz, az 1997es nyugdíjreformcsomagot körülbelül olyan vastag elemzések támasztják alá, mint amely elemzések kötegsze rűen a miniszterelnök úr asztalán is itt vannak most.
