Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - Font Sándor (MDF) - a honvédelmi miniszterhez - "Mikor kapják meg elmaradt munkabérüket az 1951 és '56 között katonai behívóval kényszermunkát végzett tartalékosok és sorkatonák?" címmel - DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FONT SÁNDOR (MDF):
182 Köszönöm. Az interpellációra dr. Szabó János honvédelmi miniszter úr válaszol. Tessék, miniszter úr! DR. SZABÓ JÁNOS honvé delmi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! A felvetett problémakör nem új. Az elmúlt évek során több kísérlet is történt a megoldására. Itt, az Országgyűlésben is többször elhangzott erre vonatkozó igény. Azonban t örvényhozói akarat hiányában ezek egyike sem vezetett eredményre. A képviselőtársam biztosan tudatában van annak, hogy a kárpótlási törvények előkészítése az Igazságügyi Minisztérium feladata. A szóban forgó személyi kör kárpótlása csak az életüktől és sza badságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény megfelelő módosulásával, módosításával valósulhat meg. A katonai behívóval kényszermunkát végzett katonák kiválasztása annak idején politikai okon alapult. Az akkori rendszer félt fegyvert adni a szinte megbízhatatlan személyek kezébe, ezért a sorkatonai szolgálat időtartama alatt velük munkát végeztetett. Két dolgot azonban itt nyomatékosan hangsúlyozni kell. Egyrészt ezek a személyek sem töltöttek hosszabb szolgálati időt, m int azok, akik alakulathoz vezényelve fegyveres szolgálatot láttak el 24, illetve sokszor 27 hónapon keresztül. Másrészt a leszerelés után nem érte őket hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy nem fegyveresen szolgáltak. Kiemelést érdemel az is, hogy ezek a személyek hadköteles korban kerültek behívásra, és nem a második világháborúban, háborús körülmények között. A honvédség a munka ellenértékeként kapott összegből fedezte a katonák tartását, és fizette ki azt az illetményt, amit minden más fegyveres alaku lat, szolgálat, katona is megkapott. A sorkatonai szolgálat alatti munkavégzés egészen az 1980as évekig folyt. Ezek voltak az úgynevezett lapátos katonák, akik építő alakulathoz lettek kivezényelve: vasútépítésre és útépítésre. A kárpótlásra igényt tartó csoportok száma napjainkra körvonalazódott, a megoldás azonban várat magára, mivel a kormányzat nem kívánta kiterjeszteni a kárpótlásban részesülő személyi kört. Az érdekképviseleti szervek és az állampolgárok is szorgalmazzák, hogy az ötvenes évek munkasz olgálata is a második világháborús munkaszolgálattal azonos megítélés alá essen, és mint kárpótlási jogcím kerüljön be a kárpótlási törvénybe. E tekintetben kormányzati döntés szükséges. Hivatkoznék itt még az Alkotmánybíróság határozatára, amely leszögezt e, hogy az államnak szabadságában áll, hogy a "politikai okból jogtalanul" kategóriákat rugalmasan kezelje anélkül, hogy ez önkényes lenne. A képviselőtársamnak igaza van abban, hogy valamilyen szempontból méltányossági okokból ezt a problémát rendezni kel lene. Én személy szerint is egyetértek ezzel, különösen akkor, amikor 10 ezer főre fogyatkozott a jogosultak száma; 3, illetve 4 ezer forintos havi juttatással lehetne valamit enyhíteni ezen a körön. Ehhez azonban költségvetési fedezet kell és olyan törvén yalkotási akarat, amely a kárpótlási törvényt módosítja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megkérdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae a miniszteri választ. FONT SÁNDOR (MDF) : Tisztelt Miniszter Úr ! A környező országokban, így például Csehországban és Szlovákiában egyértelműen ugyanilyen problémát rendeztek, és megtalálták a megoldást. Jelzem, mintegy tízezer főről van szó, tehát egyáltalán nem is akkora összegű lenne a költségvetés terhelése. Másré szt én nem igazán arra voltam kíváncsi, hogy eddig kinek mit kellett volna tennie, hanem arra, hogy ön mint a HM vezetője, most hogyan érzi ezt a problémát és mit tenne.
