Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
1670 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Jánosi képviselő úr által részletesen felsorolt tételek persze hogy hasznosak, per sze hogy mintegy leltára a témának. Azonban, képviselő úr, tisztelt Ház, azt szeretném mondani, hogy nem minden törvény használati utasítás, nem szakácskönyv, amelyben leíródik az, hogy hogyan és mikor és miképpen. A törvény szempontokat ad, a törvény az e gész horizontot magában foglalja, olyan, mint egy iránytű, mint egy térkép. Mivel a képviselő úr volt szíves külföldi példákra hivatkozni, egyebek között az Amerikai Egyesült Államok példájára is, hadd számoljak be arró l, hogy abban az országban a legeslegfontosabb törvény - annak az országnak a kétszázvalamennyi éves történelme során egy rövid mondat - a Sherman Act 1890es, az Antitrust, tehát a versenytörvény, a monopóliumok elleni törvény, amelyik azt mondja - fordít om magyarra , hogy a verseny korlátozása törvénytelen. Ez az a nagy törvény, amely annak az országnak az életére nagyobb hatással volt, mint bármelyik más, odáig megyek, mint bármelyik alkotmánymódosítás is. Persze, hogy aztán követte sok száz más törvény és rendelkezés, és a hatáskörrel rendelkező szabályozó szervezetek feladata volt ezt megvalósítani, és ez igen hatásos törvény. Tehát én nem állnék be abba a sorba, képviselő úr, hogy azért mondanék ítéletet erről a törvényről, mert nem veszi figyelembe e zt meg nem veszi figyelembe azt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Megadja az irányokat. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Balczó Zoltán képviselő urat illeti két percben a szó, a MIÉP kép viselőcsoportjából. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Én is nagy figyelemmel hallgattam Jánosi György felszólalását, ezt a teljes logikus felépítését annak, hogy tulajdonképpen mennyi szinten mennyi kérdést kel l jogilag szabályozni, szakmailag, ha tetszik, információval rendelkezni, támogatni, ha erős szót mondok: ellenőrizni, hiszen erre is szükség van. Valóban, érzem, hogy ez így van. De az a kérdés, hogy ezt meg tudnáe egyetlen törvény oldani, tekintettel a következőre; most Csizmár Gábort idézem, az ő bizottsági hozzászólását: "Bonyolult rendszerről van szó, ha csak ilyen nagyobb csoportokat említek, hogy iskolarendszerű képzés; iskolarendszeren kívüli, de államilag elismert végzettséget adó; iskolarendszere n kívüli, de államilag nem elismert képzés; vizsgára felkészítő képzés; tanfolyami jellegű; népfőiskolai jellegű, és nem sorolom tovább, milyen kategóriák, hozzátehetném a szakmai területeket a művészetitől kezdve..." Tehát egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy törvény keretén belül lehetne mindazt az egyébként szükséges jogi és szakmai szabályozást megoldani, ami egyébként szükséges. Épp ezért mondtam, hogy ezért tudom elfogadni, éppen e miatt a rendkívüli sokrétűség miatt, hogy igen, bízni kell abban, hogy az ehhez kapcsolódó egyéb rendeletek, szabályozások úgy fognak megszületni, hogy eleget tesznek ezeknek a követelményeknek, de még egyszer: nem láttam, hogy hogyan lehetne másképp tenni. Például a képzési program tartalmazza a végrehajtáshoz szüksége s személyi és tárgyi feltételeket. Benne van a törvényben, nem tudom elképzelni, hogy erre a rendkívül széles területre formában és szakmailag ide be lehetne tenni a személyi feltétel konkrét követelményét. Tehát mindent elfogadva mégis azt mondom (Az elnö k a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy a törvény nem tudja megoldani. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
