Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1660 Én is csak röviden szeretném Sági József képviselőtársam figyelmét felhí vni, hogy nem attól iskolarendszeren kívüli egy képzés, hogy nem iskola épületében zajlik, hanem azért, mert annak a programnak nem iskolarendszerű az akkreditációja - ebben különbözik. Azt gondolom, arra jogosan hívjuk fel a figyelmet, hogy az az intézmén yi infrastruktúra, az a személyi szakmai közeg, amely az iskolákban jelen van, igenis hasznosítható az iskolarendszeren kívüli képzésben. Erről szól a történet. De van ennek egy másik oldala is. Ha a felnőttképzésről szóló törvény nem szól az iskolarendsze ren belüli felnőttképzésről, az szerintem nagyon nagy baj. Ez egy definíciós probléma, erre fel is hívtam a figyelmet, mert ebben az esetben csak az iskolarendszeren kívüliben gondolkodik, ráadásul ebben maga a törvény sem következetes, majd nézzük végig a definíciót, és meg fogja látni képviselőtársam. Csak utaltam rá egyébként, hogy amikor beveszi a költségtérítéses felsőoktatási képzést a felnőttképzés hatálya alá, akkor máris megbicsaklik az a logika, amit a képviselő úr mond, hogy az a törvény csak az iskolarendszeren kívüli képzésről szól. Nem így van; maga a törvény definíciójában már nem így használja. Tessék egy picit alaposabban végigolvasni a definíciót! Nem úgy van, ahogy tetszik gondolni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szé pen képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lezsák Sándor képviselő úr következik hozzászólásra, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Balczó Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Most valóban köszönöm a szót, elnök asszony, és annak is örülök, hogy egyáltalán beszélni tudok. Éppen akkor nehezíti a megszólalásomat egy kellemetlen torokgyulladás, amikor végre előttünk van a népfőiskolai lehetőségeket is szabályozó, a felnőttképzést, minde n felnőtt jelenét és minden fiatal jövőjét meghatározó törvénytervezet. Ez a törvény nemcsak az oktatást és a művelődést szolgálja, nemcsak a népfőiskolákról, a felnőttek sokrétű lehetőségeiről szól, hanem a foglalkoztatáspolitikai hatása révén javítja a h átrányos helyzetű rétegek esélyegyenlőségét, mérsékli a területi jövedelmi különbségeket, és értelmes életcélok biztosításával áttételesen a közbiztonságot is erősítheti, és elősegítheti a kívánatos jövő megvalósulását. Ha visszatekintünk az elmúlt 200 év oktatáspolitikai változásaira, akkor korábban is felleljük a felnőttképzés gyakorlatát. Az 1800as évek közepén a foglalkoztatottak mindössze egyhuszada élt szellemi munkából, a keresők túlnyomó része képzettség nélküli fizikai munkát végzett. Már akkor ér zékelte a vékony értelmiségi réteg, hogy lépést kell tartania a tudomány fejlődésével, ha meg kívánja őrizni a beléje vetett bizalmat. Ugrásszerűen növelte a felnőttképzés iránti igényeket az 1800as évek utolsó harmadában a céhes ipar megszűnése. A céhek foglalkoztatási monopolhelyzetének megszűnése után nagyon sokan olyanok válhattak felnőtt fejjel szakmunkássá az ilyen tudást nyújtó szakképző intézmények révén, akik a merev céhes keretek között nem reménykedhettek ebben. A mostoha gyermekkoruk miatt írás tudatlannak maradtak közül sokan tanultak meg írni és olvasni az állam által már akkor támogatott felnőttoktatásban. A két világháború közötti időszak mintaszerű oktatáspolitikája a felnőttképzést sem hanyagolta el. Akkor tudatosították a lakosság többségé t kitevő paraszti lakossággal, hogy a gazdáknak is szükségük van a tudásra, különben lemaradnak és elszegényednek. Akkoriban váltak általánossá az aranykoszorús bizonyítványokat kiállító gazdatanfolyamok, akkor ismerkedtek meg a termelők a növénynemesítés, a műtrágyázás és növényvédelem, az állatgondozás és az alapvető gépészeti ismeretek tananyagával. Az akkori oktatáspolitika nagy súlyt helyezett arra, hogy a nők a korszerű háztartási ismeretek, a vitaminok és fehérjék, a mosószerek és ruhaanyagok, a főzé s és a varrás megismerése mellett szakmát is tanulhassanak. Az akkor megalakuló népfőiskolák emellett nemcsak
