Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
1658 Köszönöm szépen. Ugyancsak két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Örülök annak, hogy Horn Gábor képviselőtársam rámutatott arra, hogy a közoktatás aranybánya a felnőttképzésben. Ezt nemcsak szavakban lehet kifejezni, hanem a tények, a tettek is igazolják. Én csak a közgazdasági szakközépiskolákra gondolok, amelyeknek a képzési rendszerét és a munkáját ismerem; tudom azt, hogy a délutáni foglalkozásokon mennyi meg mennyi felnőttet képeznek a közgazdasági szakközépiskolák. És a vállalatok sokszor szívesebben partnerek ezen közoktatási intézményekkel, mint különböző vállalkozásokka l, amelyek nem minden esetben biztosítják a felnőttek számára azt a színvonalat, amit a profi pedagógusok, a jó szaktanárok biztosítanak. Ezért nagyon szépen kérem a miniszter urat, hogy a felnőttképzés és a felsőoktatás mellett a középfokú oktatást, a köz oktatást is építsék be. Például a nemzeti felnőttképzési intézetnél, az e) pontban - de másutt is - hangsúlyozza a törvényjavaslat, hogy a felnőttképzés és a felsőoktatás közötti kapcsolatot erősíteni kell. Nagyon jó lenne egy olyan módosító javaslatot ben yújtani valakinek, valakiknek, mindegy, kinek, hogy a felnőttképzés, a közoktatás és a felsőoktatás közötti kapcsolatot kell erősíteni. Mert valóban igaza van Horn Gábor képviselőtársamnak, hogy ezt az aranybányát, a közoktatásban, a középfokú szakközépisk olákban dolgozó pedagógusok jó szaktudását a felnőttképzésben is érdemes hasznosítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt hiszem, hogy erre a miniszter úr is vevő lesz. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Révész Máriusz képviselő urat illeti a szó, a Fidesz képviselőcsoportjából, kétperces időkeretben. Öné a szó. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Horn Gábor hozzászólására szeretnék reagálni, mivel a végén már szakmai kérdések kel foglalkozott, az én kétperces hozzászólásom hangvétele is megváltozott a végére. Arra szeretném felhívni Horn Gábor képviselőtársam figyelmét, hogy mindig vannak olyan törvények, amelyeket a parlamenti ciklus végén fogad el a parlament, akárhogy is csi náljuk, és ezek a törvények a következő időszakban fognak hatályba lépni; ha nem ez a törvény ilyen, akkor más törvény ilyen. Mivel nem volt ott, felhívnám képviselő úr figyelmét, hogy a bizottsági ülésen szakmai vita folyt, az első néhány hozzászólás után szakmai vitává alakult a törvény értelmezése, és például olyan kérdéseket is érintettünk ott, amelyeket a képviselő úr felvetett. Ilyen például, hogy miért 2003. január 1jétől határozza meg a törvény a normatívák bevezetését. A bizottsági ülésen abban vi ta, hogy valamiféle akkreditációra szükség van, igazából nem volt. Abban, hogy ez az akkreditáció milyen mélységű legyen, hogy a programakkreditáción túl intézményi akkreditációra is szükség vane, abban már vita bontakozott ki, de azon a területen, hogy s zükség van akkreditációra, nem volt vita közöttünk. Ha szükség van akkreditációra és akkreditált programok kapcsán lehetséges, hogy normatív támogatást kapjanak, akkor, képviselő úr, be kell hogy lássa, hogy ez 2002. január 1jétől semmilyen módon nem tud működni, erre egyszerűen nincs lehetőség. Hihetetlen mennyiségű programról van szó, és szocialista képviselőtársaink sem vitatták, hogy a programakkreditációra szükség van, és mire ez a programakkreditáció a rendkívül sokféle program esetében végigmegy, az bizony időt vesz igénybe. Legesleghamarabb 2002. szeptember 1jén lehetne ezt bevezetni, de Benedek államtitkár úr elmondta, hogy ez igen feszes határidő lenne, ezért szerepel a törvényben az, hogy 2003. január
