Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
1644 minőségbiztosítási rendszer kiépítéséhez kötve, szakaszosan, tehát elnyújtva, 2003. január 1jével lépteti életbe, tehát végre megoldja az évtizedes problémákat. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény nagyon fontos; véleményünk szerint annyira fontos a törvény, hogy minden eszközt meg kell ragadjunk ahhoz, hogy a kormánypártok és az ellenzéki pártok konszenzusra jussanak. Annak érdekében tehát, hogy egy általános, re mélhetőleg legalább egykét évtizedig hatályos, hosszú hatályú törvény szülessen, sok olyan kérdésben próbálunk egyezkedni az ellenzéki pártokkal, amelyekben megtalálhatjuk a közös nevezőt. Úgy hisszük, hogy egy ilyen közösen megalkotott törvény híven szol gálja mind az ellenzéki pártok, mind a kormánypártok, mind az egész társadalom érdekét. Ezért, még egyszer mondom, igyekszünk konszenzust teremteni a felek között. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kö szönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Csizmár Gábor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Vincze László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó, képvi selő úr. CSIZMÁR GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Meglehetősen méltatlan körülmények között tárgyalja az Országgyűlés ezt a törvényt. Szerda este, 67 óra magasságában kezdeni egy általános vitát, lényegébe n a nyilvánosság kizárásával, meglehetősen nagy érdektelenség mellett, azt gondolom, ez azt mutatja, hogy maga a kormány is pontosan tudja: ez a törvény nem alkalmas a nyilvános tárgyalásra; nem alkalmas arra, hogy annak az elvárásnak megfeleljen, hogy a k övetkező évtizedekre meghatározó szakmai törvény szülessék. Nyilván a kormánynak is érdeke volt, hogy így valahogy, csendesen, szerda este tárgyalja ezt az Országgyűlés, a legnagyobb érdektelenség közben. Meglehetősen hosszú munka végén vagyunk, már csak a zért is, mert a kormány az elmúlt három évben lényegében minden évben jelezte a törvényalkotási programban, hogy elő kívánja terjeszteni ezt a törvényt. Eddig egyetlenegyszer sem nyújtotta be ezt - épp ideje volt, hogy az Országgyűlés elé kerüljön, hogy a ciklus végére megszülessen. Az az aggályunk ugyanakkor - és erről részletesen fogok szólni , hogy itt inkább a feladat kipipálásáról van szó, semmint érdemi, valóban átfogó és valóban a felnőttképzést előrelendítő törvényről. Kizárólag a felnőttképzési ál lami intézményrendszer felállításáról szól a törvény, a törvény hatálya alá tartozókról rendelkezik, és nem biztosított komolyabb financiális hátteret a megvalósításához. Úgyhogy úgy tűnik, Sági képviselő úrral más törvényszöveget olvastunk; ő az előző hoz zászólásában egy csomó olyan elvárást fogalmazott meg, amiknek ez a törvényjavaslat nem felel meg - bizonyára egy másik törvényjavaslat van a kezében. Úgy gondolom, mindazoknak a kívánalmaknak, amiket ő a hozzászólásában megfogalmazott, ez a törvényjavasla t sajnálatos módon nem felel meg. Egy valóban meglehetősen bonyolult rendszerről van szó a felnőttképzés esetében, ha csak olyan nagyobb csoportokat említünk, mint az iskolarendszerű képzés, az iskolarendszeren kívüli, de államilag elismert végzettséget ad ó képzés, az iskolarendszeren kívüli, de államilag nem elismert képzések, a vizsgára felkészítő képzések, a tanfolyam jellegű, a népfőiskola jellegű képzések; nem utolsósorban ezek különkülön kategóriák, különkülön típusokként vagy csoportokként is értel mezhetők és értelmezendők. Éppen ezért meglehetősen érzékeny szabályozásra lenne szükség, ez a törvényjavaslat azonban ennek az igénynek nem tud megfelelni. Nem felel meg ennek a sokféleségnek; sajnálatos módon leginkább csak az államilag támogatott, az ál lamilag elfogadott képzésre, és azon belül is főleg a szakképzési területre koncentrál. Sok vita volt a bizottsági ülésen is a definíciók kérdéséről. Néhány példát szeretnék említeni arra, hogy mennyire zavarosak azok a definíciók, amelyeket a törvényjavas lat használ.
