Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
1637 A törvényjavaslat szerint a tankötelezettségüket teljesített felnőttek vehetnek részt a felnőttképzésben, a képzés lehet iskolarendszeren kívül, rendszeresen, egy éven belül ismétlődően vagy le galább 30 napon keresztül folyamatosan végzett szakmai, nyelvi vagy éppen általános képzés, amelyet bárki végezhet - már úgy értem, a képzést , aki nyilvántartási kötelezettségének eleget tett. Mindezek alapján a törvény hatálya alá tartoznak a szakközépi skolában iskolarendszeren kívül végzett, Országos Képzési Jegyzékben szereplő képzések, a nyelviskolák által tartott tanfolyamok, a népfőiskolák általános képzései, a felnőttképzési vállalkozások tanfolyamai, a civil kezdeményezésű életviteltanfolyamok és a felsőoktatási intézményekben nem hallgatói jogviszonyban végzett képzések is. A törvény - éppen igen széles körű hatása alapján - alkalmas arra, hogy a képzési szolgáltatások területén a fogyasztóvédelem meghatározó eszközének minősítsük. A törvény az á llampolgárok számára biztosítja, hogy a képzési rendszer minden pontján tudható legyen, hogy az adott képzés milyen szakmai tartalommal, milyen minőségben, milyen finanszírozási konstrukció mellett a munkaerőpiacon milyen lehetőségeket biztosító képzést ny újt a felnőttek számára. A törvény egyik legjelentősebb pontja az, hogy létrehozza a képzési szerződést. E polgárjogi szerződés biztosítja azt, hogy mind a szolgáltatást nyújtó, mind az azt igénybe vevő világosan lássa, mit vállal, vagyis mit köteles nyújt ani a felnőtteknek, a felnőtt pedig tudja, mit várhat az adott képzéstől, szolgáltatástól. További fogyasztóvédelmi elem a képző intézményekről és a képzésekről való információ nyilvánossága. A kötelező nyilvántartási rendszerből - mint ahogyan ez a cégnyi lvántartásban is megvan - információkat kaphatunk a képzésekről, az állami elismerésekről, az intézmény jogosítványairól. Az intézményakkreditáció a képzésben részt vevők számára biztosíthatja azt, hogy az akkreditált intézmény megfelelő háttérrel, megfele lő infrastruktúrával és oktatói állománnyal rendelkezik az adott képzés végzéséhez. A programakkreditáció biztosítja, hogy az adott képzés - egy általános szakmai szűrőrendszeren megvizsgálva - a programban lefektetett ígéreteket teljesíti, vagyis például a program alkalmas egy adott vizsgára való felkészítésre. A felnőtt kérheti a szolgáltatótól azt, hogy előzetes tudásszintfelmérés alapján állapítsák meg, milyen képzési szintre kell őt beiskolázni. Ez azért nagyon jelentős újítás, mert mind a polgár, mind a társadalom számára hatékonyabbá és olcsóbbá teszi a képzést, hiszen lehetővé teszi az előzetes tudásának a figyelembevételét. A szolgáltatók esetében a törvény lehetővé teszi szakmai tanácsadó testület működését, amely biztosítja a képzőintézmény és a m unkaerőpiac közötti közvetlen kapcsolattartást és a képzés szakmai tartalmának fejlesztését. A felnőttképzés területén az állam egyre szélesebb körű finanszírozó szerepet vállal. Az eddigi rendszerek mellett - mint a munkaerőpiaci képzések finanszírozása, a szakképzési hozzájárulás, a saját munkavállaló képzésének támogatása - új elemként jelenik meg a rendszerben a felnőttképzés normatív finanszírozása és e területen személyi jövedelemadókedvezmény biztosítása. Normatív finanszírozást olyan területeken é rdemes bevezetni, ahol világosan meghatározható a jogosultság és az intézményi kör, amely azt igénybe veheti. Így a törvényjavaslat két jól körülhatárolható társadalmi csoportba javasolja a normatív finanszírozást, ezek a szakképzettséggel még nem rendelke ző és a fogyatékos felnőttek csoportjai, amelyek igen jelentős hátránnyal indulnak a munkaerőpiacon, és képzésük alapvető társadalmi érdek. A normatív támogatás keretszámait a mindenkori költségvetési törvény biztosította keretek között az oktatási miniszt er határozza meg. A személyi jövedelemadókedvezmény esetében az erről szóló törvény fog rendelkezni arról, hogy pontosan mely képzések és mely személyi kör részesülhet adókedvezményben. Nyilvánvaló, hogy a polgárok által befizetett adók felhasználását az állam csak olyan képzésekben teheti meg, amelyek minősége biztosított. A törvény előírja, hogy ezen források felhasználása csak akkreditált intézményekben legyen lehetséges.
