Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP):
1610 használja, ami ténylegesen inkább fedi a fogalomtartalmat. Az embernek a bázisról inkább a légi vagy a flottabázis jut az eszébe, de a részletes indokolásban kifejtettekre tekintettel kényszeredetten tudomásul kell vennünk, hogy az érintett szakmai szervezetek - az informatika nyelve egy bonyolult nyelvezet - egyöntetűen ezt a szóhasználatot ítélték pontosabbnak. Tisztelt Országgyűl és! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Sok mindenről kellene beszélni, de megszólalt már a csengő is, mert ennyi fért bele a tíz percbe. S ha már méltatlanul ilyen kevés időt szánunk ennek a törvénynek, akkor befejezésül engedjék meg utolsó mondatként, hogy "a tudás hatalom". Akkor is az, sőt talán akkor még inkább, ha adattárba, illetve adatbázisba rendezik, s ezt a hatalmat mindannyian (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nyugodt szívvel építgethetjük és o ltalmazhatjuk, ezért a Fidesz nevében elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Serfőző András úr, az MSZP képviselője. (16.10) DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, hogy az elmúlt hetekben és napokban a közvélemény figyelmét nem elsősorban a szerzői jogi kérdések, hanem a háborús események kötötték le, nehéz kivonni magunkat a képen látottak hat ása alól. Egy oldalról egy csillagháborús haditechnika, más oldalról pedig kőkorszaki állapotok néznek farkasszemet egymással, és bizony látjuk azt is, hogy a kőkorszak nem adja meg magát könnyen. De hát mi köze a háborúnak a szerzői jogok témaköréhez? A h áborúnak közvetlenül semmi, hiszen tudjuk, hogy a háborúban hallgatnak a múzsák, azok az információk viszont, amiket róla kapunk, azokból az adatbázisokból származnak, amelyeket korábban készítettek el, és azon eszközrendszerek segítségével jutnak el hozzá nk, amelyek bizony már kapcsolódnak a szerzői jogokhoz. Az előttünk fekvő törvénymódosítás ugyanis az adatbázisokról, azok készítőiről és jogi védelmükről szól. Miért kell védeni az adatbázisokat, azok szerzőit, hiszen az adatokat legtöbbször pont azért ké szítik, hogy azokat mások is felhasználják? A válasz egyszerű. Az adatbázisok előállítása jelentős emberi munkával, műszaki és pénzügyi beruházásokkal jár. A rendszerezett, feldolgozott adatok másolása, terjesztése az előállítási költségekhez képest jelent éktelen összegből megoldható. Ha az adatbázis szerzőinek védelme nem valósulna meg, akkor leértékelnénk az alkotó, teremtő munkát, és felértékelődne mások munkájának a jogtalan kisajátítása. Ennek megakadályozása céljából a hazai jogalkotás igyekszik lépés t tartani az Európai Unió előírásaival és elvárásaival is. Ezért került sor a törvényjavaslat benyújtására, szerintünk is helyesen, még akkor is, ha nem túl régen, 1999ben átfogó törvényi szabályozást fogadott el a parlament a szerzői jogokról. Tisztelt O rszággyűlés! Az Európai Unió irányelveiben megjelent egy új jogi kategória, amelyet sui generis, azaz elkülönült, önálló jogként emlegetnek. Tartalma alapján magyarul beruházásvédelmi jognak lehetne nevezni, mert a szerzői jogtól elkülönítve a széles értel emben vett és tekintélyes mennyiségű pénzügyi és szakmai befektetést honorálja, amely egy adatbázis létrehozásában, az adatok hitelesítésében, ellenőrzésében és frissen tartásában, tehát az adatbázisba felvett munkában ölt testet. Ez a sui generis jog hiva tott védeni az adatkészítők érdekeit a mások munkáján élősködő magatartással, az adatbázis kirablásával és illetéktelen újrahasznosításával szemben. Ez a jog mindig az adatbáziskészítőt illeti meg, akié a kezdeményezés, az elvégzett munka és a befektetői kockázat is. Azért kellett egy új jogi kategóriát teremteni, mert a befektetések védelmére leginkább hivatott jogot, a tisztességtelen versenyre vonatkozó szabályokat nemzetközi szinten nem sikerült egységesíteni, ahány ország és ahány gazdaság, annyifélek éppen rendezik a tisztességtelen piaci
