Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1602 keresztkérdéses kihallgatási bizonyítási eljárásról - erre majd még kitérek ; harmadsorban bizonyos eljárási egyszerűsítésekkel, amelyek azonban érdemben is megh atározóak, az ítélkezést kívánja, szeretné gyorsítani, remélem, a döntések alaposságának érintetlenül hagyása mellett. Ezen célkitűzésekkel elméletileg egyet lehet és kell érteni, és a magunk részéről csak remélni tudjuk, hogy a kódex méretű novella a szak ma támogatását is elnyeri. Végül, de nem utolsósorban az uniós jogharmonizáció, a büntetőeljárásról szóló törvény elfogadása óta bekövetkezett jogszabályi változások, az új jogintézmények bevezetése, a szervezett bűnözés elleni fellépés szervezeti és jogsz abályi hátterének kiépítése is szükségessé teszi a novella elfogadását. Nem mehetek el azonban szó nélkül - persze a részletekbe nem megfelelő alapossággal belebocsátkozva - néhány megállapítás mellett. A Fórum országgyűlési képviselőcsoportja mindig fokoz ott figyelmet fordított az életünket jogi keretbe foglaló törvények összhangjára, és különös figyelmet fordítottunk a bírói függetlenség tiszteletben tartására. Csak példálózva felhozok egykét példát. Nehezen értelmezhető számunkra, ezért nem is értünk eg yet a kódex, a módosító indítvány 14. § (2) bekezdésével, ugyanis az ellentétben áll a bírák jogállásáról szóló '97. évi LXVII. törvénnyel, amely a bírói döntés szuverenitásának, befolyástól mentességének törvényi garanciáit adja meg többek között, és a ma gam részéről meglepődve olvastam az indokolás ide fűzött, vagy ha úgy tetszik, vetett egyik mondatát, amely így szól: "A javaslat szerint a jogegységi határozatban kifejtett indokok a büntetőeljárás tekintetében nem helytállóak." Az igaz, hogy két jogegysé gi döntése van e körön belül - a szakma tudja, miről van szó - a Legfelsőbb Bíróságnak, de kissé különös egy miniszteri indokolásban egy másfél éves, illetve egyéves jogegységi döntést így minősíteni. Példálózgatva azért felhoznék néhány olyan rendelkezést , amely álláspontunk szerint vagy nehezen értelmezhető, vagy célszerűtlen, ezért módosító indítványokkal a törvényjavaslatot javítani szeretnénk. Nehezen értelmezhető számunkra a 47. §ban a megkereséssel kapcsolatos rendelkezés csakúgy, mint a 108. §ban írt jogosítvány azon rendelkezése, miszerint a nyomozó hatóság alapítványoktól is kérhet adatokat, rendelhet el vizsgálatot, természetesen ingyen. Magától értetődő az, hogy minden olyan szervezet, amely a közigazgatás, a költségvetés kapcsolatrendszerére é pül, köteles az igazságszolgáltatás rendelkezésére állni és az eredményes nyomozást minden eszközzel támogatni; nehezen értelmezhető azonban számomra, hogy például egy magánalapítvány esetében miért állna fenn eme törvényi kényszer. Hack Péter beszélt a ny omozás és a tárgyalás egyensúlyáról, kölcsönös kapcsolatáról. Azt hiszem, a bizonyítás és a döntés viszonyát - amely meghatározó az igaz elérése szempontjából, hiszen egy bírói eljárás tulajdonképpen egy egyszerű szillogizmus, tézis, antitézis, és a bírói döntés maga a szintézis , ezt az egyensúlyt e törvényjavaslatban, módosító indítványokkal némileg javíthatóan, megbomlani látom. Ezzel kapcsolatban felhoznék egynéhány példát, természetesen csak példálózva. A 295. § visszaemeli - természetesen korlátok kö zött - a keresztkérdéses módszert, beépít azonban egy féket: "a vádlott vagy a védő indítványára, ha azt az ügyész nem ellenzi". Módosító indítványunk van az ügyészi ellenzés kiemelésére; a pervezetés ura a tanács elnöke, és majd ő, az ügyészi indítványtól függően, el fogja dönteni, hogy a keresztkérdéses, kérdezéses módszert engedélyezi, avagy sem. Bennünk, gyakorló jogászokban - nagyon remélem, hogy alaptalanul - kialakulófélben van egy kép, hogy a védekezés, illetve a védelemhez való jog visszaszorulóba n van. Demagógiának tartom, és magától értetődő, hogy vissza is utasítok minden olyan megjegyzést vagy feltételezést, amely e kijelentésem megtételéből olyan következtetést vonna le, hogy a bűn, a bűnözés, isten bocsássa meg, a szervezett bűnözés mellett v agy az irgalmas és nem igaz ítélkezés mellett állnék. Nem értjük azonban azt, hogy ha a szakvélemények között lényeges szakkérdésben ellentét van, miért csak a bíróság, illetve az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendelhet el újabb szakvéleménykészítés t, dönthet úgy, hogy újabb szakvéleményt kell beszerezni, és nyilvánvaló
