Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1598 (15.00) Két dolog vezette az Antallkormányt erre a felismerésre, utána a Hornkormányt is. Az első dolog az, amire a Fidesz vezérszónoka is utalt, hogy az 1949 és 1989 között hatályban lévő büntető igazságszolgáltatás nem felel meg az európai követelményeknek, nem felel meg a szakszerűség, a törvényesség, a tisztességes eljárás követelményeinek. Ez volt az egyik szempont. A másik szempont az volt, hogy n em felel meg a gyorsaság követelményének, annak a követelménynek - amelyre Bánk Attila előttem is utalt , hogy a lehető leggyorsabban szülessenek meg az ítéletek. A toldozásokkalfoldozásokkal, módosításokkal, akár évenkénti többszöri módosítással ezeket az alapproblémákat nem lehetett kezelni. Csak szeretnék arra utalni, hogy 1991ben, amikor elindult ez a reformfolyamat, évente a megindult büntetőügyek 3,5 százalékát fejezték be egy éven túl, tehát egy évnél tovább tartott az ügy elintézése. '94ben ez m ár 25 százaléka volt az ügyeknek, 2000ben pedig közel 40 százaléka, 38 százaléka volt az ügyeknek olyan, amelyik egy évnél tovább húzódott. Ezzel a problémával ez a törvényjavaslat semmilyen tekintetben nem szembesül, nem foglalkozik azzal, hogy évről évr e folyamatosan nő azoknak az ügyeknek a száma, amelyek egy évnél tovább tartanak. Ma tehát ott tartunk, hogy tíz megindult büntetőügyből négyben biztosan egy évnél később fog megszületni az ítélet. Ez pedig lehet, hogy a bíróknak nem kellemetlen, lehet, ho gy az ügyészeknek nem túl kellemetlen, de a terheltnek, a védelemnek, a sértettnek, az áldozatnak, aki egy vagy két, vagy három év múlva kap ítéletet, és a tanúknak, akiknek egy vagy két, vagy három évig kell készenlétben állniuk, hogy az idézésre bármikor megjelenjenek, mindenképpen kellemetlen. Államtitkár úr is megkérdezhetné államtitkár kollégáját, aki egy ügynek az elsőrendű vádlottja, számára kellemese, hogy immár negyedik éve folyik ellene az eljárás, és még elsőfokú ítélet sem született az ügyében; Várhegyi államtitkár úr ügyére utalok. Ezekre a kérdésekre, ezekre a kihívásokra a törvénymódosítások nem adnak választ. Sok mindent lehet részletekben módosítani. Be lehet vezetni tanúvédelmi rendelkezéseket, amelyeket támogattunk, most is támogatjuk. Be lehet vezetni olyan szabályokat, amelyek a vádemelés elhalasztásával csökkentik azoknak az ügyeknek a számát, amelyek bíróság elé kerültek. Ezt támogattuk, most is támogatjuk. Be lehet vezetni a pótmagánvád intézményét, amit 1998ban is támogattunk, és am i azért nem áll még a mai napig sem a sértett rendelkezésére, mert az önök kormánya nem léptette hatályba ezt a rendelkezést. 2000. január elseje óta lehetne a sértettnek joga arra, hogy pótmagánvádat nyújtson be, ha az ügyész nem nyújtja be vagy elejti a vádat. Lehet bevezetni technikai úton való kihallgatást, amit most is támogatunk. Sok mindent lehet, de az alapproblémákra nem lehet választ adni. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy elég siralmas a demokrácia tizenegy évének törvényalkotási mérlege, ha tekin tetbe vesszük azt, hogy a demokratikusan választott parlament eddig egyetlenegy nagy, átfogó kódexet alkotott meg tizenegy év alatt. Ugye, nem született új alkotmány, nem született új büntető törvénykönyv, nem született új polgári törvénykönyv, nem születe tt új polgári perrendtartás. Születtek önálló kódexek: önkormányzati törvény, rendőrségi törvény, nemzetbiztonsági törvény, de ezek nem voltak nagyméretű kódexek. Az igazán nagy kódex - erre egyébként annak idején Salamon László a Fidesz vezérszónokaként a '98as törvény vitájában is kitért - ez a 600 paragrafusnál több tételből álló büntetőeljárási kódex volt, ami ezekben a napokban siralmasan ki fog szenvedni. Miért szenved ki ez a törvény? Miért válik semmivé a tízé ves reformfolyamat? Azért, mert a reformra nem a részletek módosítása miatt volt szükség, hanem amiatt, mert a '49től '89ig létező büntetőeljárás modelljének két súlyos problémája volt. Én csak ezekre utalok; 300 paragrafusról 20 percben nem lehet túl ré szletesen beszélni, csak a főbb elemekre lehet kitérni. Az első pont, amire utaltak már a vitában is, a nyomozás és a tárgyalás viszonya. A kormány nevében megszólaló államtitkár úr és kormánypárti képviselők gyakran emlegették, hogy a '98as törvény bizon yos megoldásai szakítottak a magyar hagyományokkal.
