Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1553 lőfegyverrel, a robbanószerrel elkövetett visszaélés cselekményei, valamint az embercsempészések, a melyek elkövetésével a migrációs nyomás keresi a réseket és repedéseket a hazai segítők közreműködésével, későbbi társadalmi felszültségek alapjait lerakva. Ide tartoznak a szervezett bűnözéssel kézenfogva járó adósság- és követelésbehajtáshoz kapcsolódó z sarolási, önbíráskodási, könnyű és súlyos testi sértéssel járó cselekmények is. Emberek verése és fenyegetése ebben a körben elfogadott gyakorlat. Az emberkereskedelem is a szervezett bűnözés érdeklődésének a körébe tartozik, hiszen a prostitúció iparága i gényli a személyi állomány folyamatos felfrissítését. Jelenleg nem tűnik túlságosan biztatónak és reményteljesnek a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények hatékony üldözése. Nem csupán a kriminológusok, hanem általában az újságolvasó emberek által is is mert tény, hogy ezeknek a cselekményeknek csupán a töredéke kerül felderítésre. Ezt azért tartjuk súlyos bajnak, mivel a kábítószerrel kapcsolatos cselekmények a szervezett bűnözés egyik elsődleges érdeklődésének a terepét képezik. Ugyancsak nagyon feltára tlan a szervezett bűnözés szerepe az úgynevezett gazdasági bűncselekmények egyes területein. Ezeken a területeken a törvényjavaslat elfogadása esetén sem várható pusztán a törvényi szigorításoktól átütő eredmények produkálása. A javaslat az általános részb e beiktatni tervezi, hogy azok a szándékos bűncselekmények, amelyeket bűnszervezet keretében követnek el, és büntetési tételük felső határa az öt év szabadságvesztést meghaladja, szigorúbb elbírálás alá esnek. Ez a szigor azt jelenti, hogy a kiszabható bün tetési tétel felső határa a duplájára növekszik, de nem haladhatja meg a 20 évet. Ezáltal az ilyen cselekmények büntetőjogi fenyegetettsége kétség kívül jelentősen megnövekszik. A javaslat tehát beleilleszkedik abba a folyamatba, ami az elmúlt évek során t apasztalhatóan szigorította a kiszabható büntetési tételek felső határát. A javaslat a bűnszervezetben való részvételt önálló bűncselekményként rendeli büntetni. A végrehajtást általában fegyház fokozatban és általában feltételes szabadságra bocsátás lehet őségének kizárásával javasolják. Ezekkel egyetértünk. Látni kell azonban, hogy pusztán a büntetési tételek szigorítása egyéb feltételek nélkül nem hozza meg a kívánt áttörést. Az állam számára - sajnos azt kell mondani - a legolcsóbb megoldást jelenti a bü ntetéssel való fenyegetettség tételeinek a növelése, illetve a feltételes szabadságra bocsátás szűkmarkúbbá tétele, amelyekkel, mint jeleztem, egyébként egyetértünk, csak keveselljük azokat, mármint hogy csak ezt próbálják szigorítani. Ennek kereteit az ál lam az elmúlt időszakban lassan kezdi kimeríteni. A visszariasztó hatást a továbbiakban csak a bűnelkövetők nagyobb hatásfok melletti felderítése tudná fokozni. Ennek volna sokkal erősebb visszariasztó hatása. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Ország gyűlés alelnöke foglalja el.) A javaslat a szervezett bűnözést megcélozva jelentősen átalakítja a Btk. vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezéseit is. A vagyonelkobzás mellékbüntetés jellege háttérbe szorul, és önálló intézkedéssé lép elő, az intézkedési nemek között kerül felsorolásra. A koncepció indokolása abból indul ki, hogy a szervezett bűnözés keretében elkövetett bűncselekmények elkövetése nem képezheti sem vagyoni gyarapodás, sem újabb bűncselekmények elkövetésének anyagi alapját. Ezzel is egyetér tünk. A normatív szöveg ezt az új koncepciót nem csupán a bűnszervezetek keretében elkövetett cselekményekre rendeli alkalmazhatónak. Jelentősen szigorodik is a szabályozás, amivel egyetértünk. Helyesnek tartjuk, hogy a hivatalos személy feljelentési kötel ezettségét bevezetik, ha korrupciós bűncselekményekről szerez tudomást. Itt már volt ugyan ellenvélemény, mi ezt helyesnek tartjuk, sőt őszintén szólva kevésnek is tartjuk, hogy miért csak a korrupciós bűncselekmények esetén. Az alkotmányügyi bizottság meg hallgatásán arról volt szó, hogy a büntetőeljárásban szabályozzák ugyan a hivatalos személyek más jellegű feljelentési kötelezettségeit is, ott viszont az elmulasztásnak nincs szankcionálása. Ez tehát azt jelenti, mintha a szabályozás nem is létezne. Alape lvünk - már többször elmondtuk , hogy az a kötelezettség, amelynek nincs szankciója, olyan,
