Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1532 Szólnom kell - már csak azért is, mert ez a bizottsági viták során felmerült - a törvényjavaslat azon rendelkezéséről, amely a büntethetőség elévülésének határidejére vonatkozó rendelkezéseket egészíti ki. Eszerint az elévülés határidejébe nem számít bele az az idő, amely alatt a büntetőeljárást azé rt nem lehetett lefolytatni, mert az érintett személyes mentessége ezt megakadályozta. Magyarországon jelenleg mentelmi joga, illetve a büntetőeljárást akadályozó személyes mentessége van az országgyűlési képviselőnek, az alkotmánybírónak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, az ő általános helyettesének, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának, az adatvédelmi biztosnak, az Állami Számvevőszék elnökének és alelnökeinek, valamint a bíráknak, az ügyészeknek és a bírósági ülnököknek. A mentelmi jog intézményét az alkotmány 20. §a alapján az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 5. §a szabályozza akként, hogy a képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulás ával lehet büntetőeljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani vagy kényszerintézkedést alkalmazni. Ezt a szabályozást veszi át az alkotmánybírákra, az ombudsmanokra és az Állami Számvevőszék vezetőire vonatkozó törvény is, míg a bírák és az ügyésze k esetében nem mentelmi jogról, hanem arról van szó, hogy ellenük büntetőeljárást csak a kinevezésre jogosult hozzájárulásával lehet indítani. A sérthetetlenség jogintézménye arra hivatott, hogy megóvja a mentelmi jog alanyát attó l, hogy fontos közéleti tisztségének fennállása alatt ellene a büntetőjogilag üldözendő cselekmények miatt büntetőeljárást lehessen indítani. A javaslat ebből kiindulva rendelkezik arról, hogy a mentelmi jog, illetve személyes mentesség nem lehet gátja e j og megszűnése után a büntetőeljárás lefolytatásának. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak a büntetések és intézkedések körében bevezetni javasolt rendelkezéseiről külön nem kívánok szólni, ezek vagy jogtechnikai, vagy a törvényjavaslat más rendelkez éseivel összefüggésben lévő módosító javaslatok. A szankciórendszert érintő módosítások közül azonban mégis kiemelést érdemel a vagyonelkobzásra vonatkozó hatályos szabályozás teljes megváltoztatása, ideértve annak a büntetőtörvényen belüli szerkezeti elhe lyezkedését is. A vagyonelkobzás jelenleg mellékbüntetésként szerepel a Btk.ban, ám a törvény 1988. évi módosítása óta e mellékbüntetés tényleges tartalma az intézkedésekhez közel álló tartalmat mutat. A javaslat egyértelművé teszi, hogy a vagyonelkobzás a bűncselekmény során megszerzett vagyon elvonását szolgálja, és ezzel a szabályozási javaslattal összhangot kíván teremteni a Btk. és több nemzetközi jogi dokumentum között. A javaslat átveszi azt a több külföldi büntetőkódexben érvényesülő rendelkezést, amely szerint a szervezett bűnözés keretében elkövetett bűncselekmények esetében el kell kobozni mindazt a vagyont, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvételének ideje alatt szerzett. E rendelkezés alól a javaslat csak akkor enged kivételt, ha b izonyított, hogy a vagyont nem bűnös úton szerezték. Kriminológiai közhely, hogy a bűnözés - elsősorban a vagyon elleni és a gazdasági bűnözés - profitorientált tevékenység. Ez fokozottan igaz a szervezett bűnözésre, amelynek egyik, ha nem a legfontosabb e leme a profitszerzés. A szervezett bűnözés a bűncselekmények elkövetéséből származó hasznot megpróbálja a legális gazdaságba forgatni, ezáltal azt legalizálni. Ezért a szervezett bűnözés ellen akkor lehet a legeredményesebben fellépni, ha annak vagyoni ala pjait rendítjük meg. A javaslat tehát úgy rendelkezik, hogy a bűnszervezetben való részvétel alatt szerzett minden vagyont - ellenkező bizonyításig - vagyonelkobzás alá esőnek kell tekinteni. A bizonyítás sikertelenségének kockázatát ebben az esetben az el követő viseli. Ha vagyonának törvényes eredete kétséges, vagyis egyértelműen nem bizonyított, hogy az törvényes eredetű, úgy a vagyonelkobzást ki kell mondani.
